Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - Keszeli Ferenc: Gyehenna (elbeszélés)
Amikor Tekeli kilép az utcára, esik az eső. Gyűlöli az esőt, kivált városon, ilyenkor este. De most már nincs visszaút, eltökélte, hogy megy és feladja azt az átkozott csomagot, ha összedől is a világ. A csomag! Hol a csomag? Már jócskán meszire jár a rendőrségtől, amikor észreveszi, hogy nincsen nála. Hol a csomag? All az esőben, próbálja rekonstruálni a történteket. Eltart egy ideig: igen, az őrszobán hagyta. Visszamegy. A rendőr fáradtan, de jóízűen nevet. Tekeli is kifacsar magából egy vékonyka mosolyt. A rendőrség épületének lépcsőjén ballag lefelé, amikor agyából kipattan a szikra: már tudja, hogyan adja fel a csomagot. Ismét a pályaudvar. Lézeng a nyüzsgésben, az embereket mustrálgatja. Kinéz magának egy hátizsákos, fiatal, turistaformájú szakállast. Hozzálép. — Kérem, ne haragudjon, de olyan helyzetbe kerültem, hogy kénytelen vagyok a segítségét kérni. Szeretném megkérni, hogy adja fel nekem ezt a csomagot, mert... — kezdi Tekeli, de a szakállas nem érti: lengyel. A negyedik megszólítottban emberére akad, aki nem érti ugyan Tekell indokait, de vállalja, amire kérik. Negyedóra múlva jön vissza, hogy a csomagot nem vették fel. — Hogyhogy? — Mit tudom én?! De maga különben is egy furcsa madár. Gyanús nekem. No, fogja a csomagját. Tekeli lógatja kezében a csomagot. Reményvesztetten, árván, letörten áll a már alig szemerkélő esőben a pályaudvar bejáratánál. Sorsa, úgy látszik, beteljesedett. Nincs ereje leülni a latyakos aszfaltra, indulni sincs ereje, ránehezedett a totális cselekvés- képtelenség. Mert mit tehet ilyenkor az ember? Semmit. Még az is hőstett, hogy áll az esőben, hogy egyáltalán szuszogni képes. Tekeli ázik és szuszog. Később kiverejtékezik még egy ötletet: hazamenni, átöltöztetni a csomagot — más formájú dobozba, más színű papírba, más tollal, elváltoztatott írással címezve. Tekell hazamegy és feldúlja a feleség híján amúgy is rendetlen lakást, de nem és nem talál megfelelő dobozt. Az egyetlen kínálkozó megoldásra kényszerül, nevezetesen, hogy a hatalmas tévédobozba csomagolja a kétkilónyi semmiséget. Gondosan elvégzi, a csomagolás műveletét, de a dobozban maradt hatalmas üreg kitöltéséhez nem talál elegendő újságpapírt, illetve talál, csakhogy Tekeli szenvedélyes könyv- és újsággyűjtő és gyűjteményéből igencsak kevés papírt van szíve kidobni. Mentőötlete támad: a felesége irhabudájával éppen kitölthetné a doboz üresen maradt terét. Kata biztosan örülni fog, miért nem kérte Kata a bundát, elvégre hideg van, hó van, hiszen a hegyekben hirtelen beállt a tél. Saját zsenialitásától szinte új erőre kap. Most már tudja, a csomag elmegy. Nincs olyan vasutas, nincs olyan tisztviselő, nincs olyan szabályzat, ami ebben megakadályozhatná. Beteszi hát a csomagba a bundát, de üres hely még így is marad. Sebaj, biztosan kell még nekik néhány téli holmi. Kitárja a szekrényajtókat és ötletszerűen addig rakja a ruhadarabokat a dobozba, amíg az meg nem telik. A jólvégzett munka örömével leül a csomagra, lábát lelógatja és cigarettázik. Össze se roggyan a kartondoboz, dehogy roggyan, hiszen degeszre tömte. Tekeli elégedett. Spárga az van a háznál, egy jókora spulni, csakhogy papír nincs, amibe a dobozt becsomagolhatná. Keresgél, töpreng, de hasztalan. Aztán Ismét váratlan ötlet segíti ki a bajból. A tavasszal, amikor a lakást tapétázták, abból a drága holland tapétából kimaradt egy egész rolni. Abba csomagolja a dobozt. írását elváltoztatva szépen megcímezi s mikor mindezzel elkészül, akkor jut eszébe, hogy ezzel a rakománnyal bizony megint gyanúsan könnyűnek találhatják a dobozt, kivált, ha a szállítólevél megfelelő rubrikájába azt szándékozik beírni, hogy a csomag banánt tartalmaz. Mert a banán, ugyebár a legdrágább gyümölcs s ha nem is a valós értéknek megfelelően, de ilyenformán legalább egy ezres erejéig biztosíthatja a csomagot. Igaz, az irhabunda tizenegyezerbe került, de Tekell elhessegeti magától a racionális számítgatásnak még a kísértését is, mert attól fél, túl nagyra ugorna fel az összeg. Az meg most már különben sem fontos. A cél az, hogy elmenjen a csomag, mielőbb, minél gyorsabban, bármilyen áron. Keserű szájjal, de megállapítja: a csomagba súly kell, mert így túl könnyű és nem hiszik majd el neki, hogy banán. A csomagot ki kell bontani. Kibontja. Ä11 fölötte, mint egy nyitott sír fölött. Töpreng, mit Is rakjon bele. Megvan: a mozsárgyűjteményt. Kidob néhány ruhát, belerak tizenhat fényes rézmozsarat és nyolc vasalót. Megemeli,
