Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - Németh István: Talált versek délután, este, Szerelem, Nem vagyunk ellenfél (versek)
Mint a szó, mint a mássalhangzó, mint a magánhangzó, úgy sikolt. Szerelem Zúg, zúg az éjszaka. Meleg hajnalokon magányos fák és a társas bokrok közt bandukol. Hova tartasz, hova? Ahol a szél lakik, ahol vajat szednek, ahol gömbölyű halak úsznak, ahol lapos fák énekelnek. Nem az idő és nem a víz szeret, nem az anyánk karjaiban, és nem az apánk háta mögött fogunk meghalni, mert hiszen vargabetűt ír le a hús, szalagot lobogtat a vér, és ami lobog, lángol, visszakérődzi azt a világ megrágja a tehén — szerelem — dal — van, ha van. Eredendő. Széles mederben hömbölyög. Nem vagyunk ellenfél (Két négysoros együtt) Egerek hada jön — rágják a holdat — a hold nyerít, verejték veri ki homlokát. Nem vagyunk ellenfél, nem vagyunk barát, de ha kiterítenek, velem tart, elballagunk a tejútra ... Féllábon biceg, véres szemfenékkel kérkedik, szeret, vagy nem szeret — a zúzmara, mint meleg vatta, megüli ágyékom, halántékomra csap. Szavak a szegen, szavak: már nem akarnak.
