Irodalmi Szemle, 1978
1978/10
IRODALMI SZEMLE KISGALÉRIA ALMÄSI RÓBERT Almási Róbert, a fiatal dunaszerdahelyi festő az útkeresés, a művészi önmegvalósítás időszakát éli. Ha figyelmesen nézzük eddigi alkotásait, már most három főbb, egymással összefüggő, mégis határozottan elkülöníthető szakaszra oszthatjuk festészetét. Festészetének kiindulópontja a geometrizált kubista formavilágból merített kompozíciók variálása, átértékelése és sajátos alkalmazása volt. Ebből a forrásból merítve jut el az erős, határozott kontúrokkal lezárt festői formákhoz, amiket néhol dekoratív, rajzos elemekkel vegyít. Legújabb alkotásain a rajzos elemek túlsúlyát az érdekes, újszerű kompozíció, a több részre osztott és egymástól szigorúan elhatárolt képmező festői megfogalmazása enyhíti. Festményeinek túlnyomó többsége dinamikus, mozgással telített figurális alkotás, melyek motivációjukat az emberek egymásközti kapcsolatából, a gyerekek világából, a munka témaköréből merítik, de alkotásai között egyre több csendélettel és tájképpel találkozunk. Tájábrázolásain a csallóközi tájat, a Duna mente csendes zugait, a változó természetet transzponálja poetikus, emocionális emlékeket ébresztő festményekbe. Alkotásainak alapja mindenekelőtt az egyszerű és pontos kompozíció, de leghatáskeltőbb művészi kifejezőeszköze mégis a szín. A meleg színárnyalatok gazdag skáláját kékkel és zölddel egyensúlyozza ki, így teremtve meg a kompozíción belüli kellő egyensúlyt. Almási Róbert alkotásai egy olyan festő harcát, vívódásait tükrözik, aki a környező világot, valóságunkat nem lélektelenül lemásolni, hanem művészi elképzelései, céljai szerint átértékelve és újra teremtve akarja megörökíteni. NAGY KORNÉLIA Almási Róbert: A hintán
