Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Sokak ismeretlenje, ellapozottja: Forbáth Imre

de ezeknek eddig csak a kisebbik része Jelent meg, s az is szégyenletesen kicsi példányszámban IEszmék és arcok, 1966).

A költő és esszéista Forbáth teljes kiadásának aktualitása mellett nagy szükség lenne már egy Forbáth-monográfiára is. E feladatok közül az első látszik könnyebbnek, hiszen az életmű nem nagy terjedelmű anyaga a Forbáth-hagyatékban rendelkezésre áll. A teljes kiadás elősegítené az eddigi értékelések után nyitva maradt kérdések tisztázását, s mindez ösztönzőleg hathatna a monográfia megírására.

Milyen kérdések maradtak nyitottak, tisztázatlanok az eddigi Forbáth-irodalomban?

A költő méltatói, elemzői nem szenteltek kellő figyelmet Forbáth és a magyar költészeti hagyomány kapcsolatának. Avantgardista költőről lévén szó ez a kapcsolat nem túl gazdag, de vannak érdekes és értékes vonatkozásai. Fábry és mások is csak a Petőfi-kapcsolatról írtak, s arra hoztak fel többnyire külső bizonyítékokat (A költő Prágában is magával hordozza kedves Petőfi-kötetét, a cseh Petőfi-kiadást ő szerkeszti stb.). Nem szólt azonban senki a Berzsenyi iránti vonzódásról és tiszteletről, amelyről pedig Forbáth — Kassákhoz és Füst Milánhoz hasonlóan — valahol (talán egy interjúban) vallott. Egyébként költői életművének néhány helyén Berzsenyi közvetlen hatása is tapasztalható. Szemmelláthatólag olyan tudatos hatásmegnyilvá- nulásről van itt is szó, mint a fiatal Babitsnál, aki — idegen költői szövegeknek a sajátjába való szó szerinti beépítése mellett — több költeményében parafrázissze- rűen felhasználta a nagy költőelődök (Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty) gondolatait, képeit, sorait. Ilyesmire, ehhez hasonlóra példa Forbáth Utolsó dal című verse is, melynek gondolati, hangulati és képi szféráját a Berzsenyi-reminiszcenciák gazdagon átszövik:

Elhamvadt lassan az a tűz

Mely gyémántkeményen én belsőmben égett.

Másoké lett a szó.

S a hisztéria sárból és aranyból.

Már tűnődésem egyre szomorúbb,

Rövidlátó lett harcias szemem,

Mely kéken, mélyen, tébolyultan égett,

Sorvadás metéli rusztikus velőmet.

Elbabrálok elfáradt kezekkel A nagy világ kis tárgyai között,

A melankólia sötét angyala Reám suhintott szárnyai szelével:

Szobámban imhol egy fecske átröpül S mit egykor bor és vad ricsaj kísért,

Haliga! ... galambfehéren könnyű lett a dal,

Vigyétek, vigyétek, fecskék, a csillagtiszta égbe.

Érdekes, hogy a Favágók című kötetről írt egykori kritikáikban Illyés Gyula és Fábry Zoltán is idézték ennek a versnek legjellegzetesebb sorait, de a feltűnően érezhető Berzsenyi-telítettségre egyikük sem utalt.

Az eddigi méltatások nem adtak kielégítő, végleges választ arra a kérdésre sem, hogy milyen Forbáthnak a cseh poetizmushoz való viszonya. Érdekes dolgokat tudunk meg a költő személyes kapcsolatairól (Nezvallal és másokkal), megismerjük a poetizmus iránt érzett csodálatát, de arról, hogy a saját költészetére hatott-e és milyen mértékben ez a költészeti mozgalom, csak szűkszavú és egymásnak részben ellentmondó nézetekkel találkozunk (Csanda Sándor: „A csehszlovákiai irodalmi körökben az a vélemény alakult ki, hogy Forbáth költészete Prágában a legjelentősebb cseh lírikusokkal rokonságban fejlődött, pedig a valóságban Forbáth költészetének kevés köze van az akkor kibontakozó cseh szocialista lírához...” — Varga Rózsa: „A német expresszionista avantgarde háborúellenes művészete és Forbáth Imre haláltánc hangulatú költészete között érzelmi és tartalmi azonosságokat fedezhetünk fel... For-