Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - ÉLŐ MÚLT - Varga Rózsa: Forbáth Imre prózai Írásairól

látókörének tágulását, szemléletének módosulását, fejlődését — pl. a Sarló értékelésében, a modernizmus-realizmus esztétikai kérdéseiben —, s azt a készségét, amely- lyel egy általános irányelv alapján végigvezetett elemzéseiben és általánosításaiban is érvényesíteni tudja egyéniségét.

Az angliai tanulmányok célja elsősorban a számbavétel, a regisztrálás volt, s ebből következően valószínűleg sem megírásuk idején, sem a mi számunkra sok újat nem mondhatnak. Jelentőségük dokumentum-értékükben van, a mindeddig legkevésbé feldolgozott angliai emigrációnak az irodalomértékeléséről, szemléletéről, s az abból kikövetkeztethető, a felszabadulás utánra készülő programjáról, irodalompolltikai irányáról adnak tájékoztatást. Ilyen szempontból az első, az egész magyarság, a különböző emigráns csoportok szellemi életét is számbavevő, terjedelmesebb elaborátumá- nál (Magyar kulturális kérdések. London, 1940) érdekesebb a már kedvezőbb körülmények közt született, kiérleltebb, a csehszlovákiai magyar szellemi élettel foglalkozó írás. Célja nem az egyes alkotó egyéniségek, még csak nem is a különböző szellemi és politikai irányok tevékenységének részletekbe bocsátkozó elemzése, hanem az egészről adott kép: a retrográd erők bírálata mellett az objektív valóságnak megfelelő súllyal szerepeljen a magyarságnak, a magyar szellemi életnek az a része, amelynek értékét, progresszivitását, a csehszlovákiai társadalmi életben betöltött pozitív szerepét a múltban, s létjogát a megvalósítandó szocialista rendszerben nem lehet elvitatni. A tanulmányt Clementis felkérésére írta, az ő lapjában jelent meg (Nové časy, 1943. okt.), ami csak növelte a cikk befejező, Clementist bíráló szavainak súlyát és jelentőségét. Idézzük: „S ezen a helyen engedjék meg azt is, hogy kedves barátomnak, dr. Clementisnek ellentmondjam, aki »Közöttünk és a magyarok között« című tanulmányában azt emelte ki történelmünkből, ami abban rossz volt, a századok ellentétét és a magyar bűnök szörnyű, csaknem végtelen sorát. Én Itt a dolgok másik oldalát hangsúlyoznám: a történelem mindazon példáját, ahol — bár csak csírájában, és ha pillanatra Is — a barátság, megértés, együttműködés, közös sors és harc villant volt meg. Mert ezek a példák szigorú ujjal mutatnak a jövő felé. Részemről nem a tagadásra, hanem a dolgok új szintézisére helyezem a hangsúlyt.

Az én krédom egyszerű: csehek, szlovákok, magyarok jövője, a Duna-medence többi nemzetének jövendője is attól függ, hogy okultunk-e saját történelmünkön. Ha okultunk, és helyesen vontuk le a tanulságot, akkor hiszem, hogy nincs messze a kor, amelyben különböző népeink más és más nyelven együtt éneklik a szabadság dalát.”

1945 márciusában Forbáth Clementisszel együtt, egyazon angol hajón indult haza Csehszlovákiába. Nagy kerülővel, a Gibraltáron át, a Földközi-tengeren keresztül hajóztak Constanzáig, s onnan is együtt utaztak tovább vonattal Kassáig. Ott már elváltak útjaik. Forbáth — mint sok más magyar kommunista emigráns társa, akik önként vagy a párt kérésére Magyarországra költöztek — nem maradt a szlovákiai magyar lakta területen. Nyilvánvalóan családi és egzisztenciális okok is közrejátszottak abban, hogy régi lakóhelyén, Osztrava kőszénbányáinál helyezkedett el mint orvos.

1945 után Forbáth egy jó ideig főként csehül írt. Néhány cikket, egy szép emlékezést Ervin Schulholf zeneszerzőről, amely könyvalakban is megjelent, számtalan politikai-ideológiai előadást szemináriumok számára, s később filmforgatókönyveket, amelyekből egyet meg is filmesítettek.

Első 1945 után írt jelentősebb magyar nyelvű tanulmánya egy cseh Petőfi kötet szerkesztése körüli munka eredményeként született 1949-ben, megjelent a Hétben 1957-ben. Forbáthot, a magyar költőt és írót ekkorra már majdnem elfeledték. Újra föl kellett fedezni. S az éledező csehszlovákiai magyar irodalmi élet egyik jelentős tette volt, hogy 60. születésnapjára megjelentették verseinek válogatott kötetét. Félve, eleinte álneves levelekkel kereste újra a kapcsolatot az ötvenes évek második felében a csehszlovákiai magyar szellemi élettel. A hatvanas évektől kezdődően sűrűbben jelentek meg írásai a Hétben és az Irodalmi Szemlében, majd a magyarországi lapokban is. Újrafelfedezése mindazonáltal csak lassan, fokozatosan haladt előre. 1966-ban jelent meg (170 példányban) Eszmék és arcok címmel egy prózaválogatása, 1967-ben a budapesti Magvető kiadásában verseinek 1945 utáni második kötete. Az elsőt Csehszlovákiában kezdetben még viszonylagos csend, majd Magyarországon egyértelmű elismerés fogadta. Később a csehszlovákiai szellemi életben viták kavarogtak körülötte, amelyekben már-már tisztázódott, mit jelenthet Forbáth életműve a csehszlová-