Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - KRITIKA - Koncsol László: Riport és mítosz
Koncsol László RIPORT ÉS MÍTOSZ Három eddigi könyve alapján, irodalmunkban Dobos Lászlóra illik rá legszorosabban a megjelölés: nemzetiségi prózaíró. Három regényének figyelme fokonként táguló térés időgyűrűben a csehszlovákiai magyar nemzetiségtörténelem egészét befogja. Konkrétan, a Messze voltak a csillagok (1963) földrajzi bázisa még csak egyetlen bodrogközi falu, főideje néhány hét, de a két szélső, inkább csak jelzett időtömb összege sem haladja meg a húsz esztendőt; tárgya egyetlen történelmi tény a hozzá kapcsolódó mozzanatokkal, előzményeivel és következményeivel, bőse pedig néhány elnagyolt epizódalakot kivéve egyetlen figura, Ács Kálmán. A Földönfutók (1967) tere és ideje már tágabb, témája összetettebb, világa népesebb. Az Egy szál ingben (1976) tere országhatártól országhatárig terjed, ideje a Monarchia utolsó évtizedéből ered, hősei három nemzedék, két nemzet és három faj, több társadalmi osztály és réteg típusaiból verbuválódnak: e harmadik regény világa a legtágabb és legtelítettebb — igénye szerint s a választott dimenziók között az Egy szál ingben-t totális írói vállalkozásnak tekinthetjük. -4| A mondottakból látszik, hogy Dobos nagy föladatra szánta el magát, s hogy eddigi műveit céltudatos írói koncepció szerint formálta meg. Másfelől azonban — s ezt már itt, pályakép-kísérletünk elején jelezni kell — Dobos regényei a részben prózánk egészére, részben csak őrá magára jellemző esztétikai problémák egész sorát is fölvetik 1. A politikai szemlélet jegyében (Messze voltak a csillagok, 1963) Első regénye egyetlen nemzetiségi embertípus életfordulatain egy pontosan körülhatárolt földrajzi térség, a Bodrogköz néhány sorsdöntő, köztük egy némileg sajátos tör ténelmi pillanatát s a belőlük származó érzéseket és tanulságokat próbálta fölvázolni. Nyilván több oka van annak, hogy a szemlélet, amellyel írója a jelzett életanyagot megközelíti, nem a természetes életé s a hagyományos íróiságé, hanem a politikáé. Ebből viszont mindjárt az következik, hogy az első Dobos-regény számos nem szépírói elemet is tartalmaz, formájában pedig a napló, a vitairat, a reflexió — a publicisztika eszköztára is jelen van. A Dobos-féle önvédelmi-közírói indíttatás első írónemzedékünk minden tagjára jellemző, s nem véletlenül, hiszen egyrészt az ő életükbe a történelem és a politika, irányait szüntelenül változtatva ugyan, de folyamatosan belenyúlt, másrészt a csehszlovákiai magyarok ellen fölhozott politikai vádak és elmarasztalások, mihelyt védekezésre utólag, a hatvanas évek elején sor kerülhetett, eleve az önvédelem eszközeit is meghatározták az irodalomban. Ezért nyomul be Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz (1963) című regényének a háború utáni éveket festő részeibe a publicisztikai szemlélet, s így, az önvédelem lélektana szerint kerül sor meghökkentő társadalmi eszmény- váltásra Mács Adósságtörlesztésé ben (1968) a pár évvel korábbi kisregény, A kamasz társadalomerkölcsi eszményével szemben (1961). Egri Viktor sem kivétel, mert az ő
