Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - Dobos László: Hólepedő I. (regényrészlet)

Kuncognak néhányan, majd csend lesz. A szerelem völgyében hallotté a lány így a csendet. Nem válaszol a kérdésre, talán nem is tudna.

— Porból lettünk, és porrá leszünk ...

— Harmadnapra halottaiból feltámada ...

— Nincs bögyörője ...

Csend dermed az osztályra. A lány meghökken, s hirtelen nem jön szájára szó. Az órák váratlan fordulataival még nem tud mit kezdeni. A nyers humorral szemben egyetlen fegyvere a szigor. A tiltás. Lehet, hogy el is mosolyodott.

Kirobbant a nevetés, a fiúk a mennyezetre hahotáztak, a lányok a padok lapját bámulták pirulva-kuncogva. Az össze-vissza zsivajból kihallja a külön hangokat:

— A csontváznak nincs bögyörője ... Nincs ... Fejkendő jár neki... meg fügelevél.

Pillantásával végigseper a csontember termetén, majrt erőszakolt komolysággal megállítja az ízetlenkedést.

Magyarázni kezd:

— A csonváz a test szilárd része ...

Érzi és látja a gyermektekintetek irtózását. Mindmáig ő maga sem tudott megszabadulni ettől az érzéstől.

— A test tengelyében a koponya és a törzs csontjai vannak.

Csodálatos az élő ember, gondolja. Ha ép az ember, ha jő és erős és igaz, ha •szomjúhozza a szépséget és ha mindez meg is adatik neki.

— A csontváz kétszázhat csontból áll. — Mutogatja és rajzolja is az emberi test szilárd részeit. Érzi, hogy minden mondatával feljebb lép és valami kellemetlen látványt hagy maga mögött.

— Fontos szerveinknek, az agyvelőnek, szívnek, tüdőnek külső behatások ellen védelmet nyújt...

A gyermeki figyelem érzi a lány sietését. Nagy szemekkel fogják magukba a szavakat. Sietve ismételnek és pontosan:

— A csontváz a test szilárd része... A test tengelyében...

Nem akarnak elmaradni, kezébe kapaszkodnak, remélik, hogy a csengetés már [könnyítő magaslaton éri őket. S talán azért is, hogy kiengeszteljék a lányt.

(Folytatjuk)