Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: Krúdy Gyula és a Szepesség
■egy jókora darabját belevinnie az elbeszélésbe. Az életmentő kékfestőben két Ilyen epizódalakot is találunk: az egyik a „pop- rádfelkai fiákeres, aki olyan széleshátú volt még mint azok a régi kocsisok, akik a tátrai fürdőhelyeken látogató kövér alföldi asszonyságoknak mutogatták az ostornyéllel az útközben feltünedező hegyeket,” a másik Valentin, a kékfestő, aki a Poprádban áztatja vásznait, s aki valamikor Szindbád iskolatársa volt a kolostorban. Valentin olyan volt, „mint egy juhász, aki tavasztól őszig a hegyek között őrzi nyáját, egy krajcárért vendégeli meg zsen- dicével, juhtúrőval a kolostor kiránduló diákjait, és nem fél a farkastól sem.” A féktelen szenvedély történetéből című elbeszélésben pedig egyetlen asszony alakjába szinte az egész korabeli „Felvidéket” belesüríti: „Grabovszkyné, egy Felvidékről származó asszonyság, aki egész életében a késmárki kränzchenekrôl, a diákmajáli- sokről, a Méze-kertről, a szepesi vászonról, Szignárovícs podolini vászonvégeiről és a felvidéki lekvárokról szeretett beszélni, az új látogató hírére elővette kassai emlékeit az ottani apácákról, akiknek zárdájában növekedett.. A mai Szlovákia — főként a hangulatos Szepesség — emléke lépten-nyomon felbukkan Szindbád álmaiban, illetve Krúdy Gyula írásaiban; ha másként nem, hát egy hasonlat formájában: „mint egy... illavai rab”. Lépten-nyomon, mindaddig, míg 1933. május 12-ének hajnalán el nem álmodta utolsó álmát Is a magyar irodalom halhatatlan Szindbádja. A mai Podolinban egy kétnyelvű emléktábla őrzi Krúdy emlékét. A kolostor falát díszíti, amelyben jelenleg bentlakásos különleges iskola működik. Felirata a következő: „V tejto budove študoval ako malý žiak GYULA KRÚDY (1878—1933) veľký obdivovateľ Podolinca a tatranských krajov, majster maďarskej prózy. Ebben az épületben volt kisdiák KRÚDY GYULA (1878—1933) Podolin és a tátrai tájak nagy csodálója, a magyar széppróza mestere.” A városka lakosai két Krúdy-regényt ismernek Fodolínske strašidlo, illetve Červený poštový kôč címmel. Varga Erzsébet Krúdy utolsó otthona Óbudán (Móser Zoltán felvétele]