Irodalmi Szemle, 1978

1978/8 - FÓRUM - Zalabai Zsigmond: „Követelem a holnapot” (Az Ady-líra és környéke) I.

Hahogy öröm vagy bú ül kebelén.

E különbség ne legyen gyűlölet:

Hisz csak a szívben lakhatik a menny;

És ha az érzés hont ölelő, tiszta:

Lehet az eszköz különféle —

A nyelv — nem rontja a jó szándékot.

Testvérülés támadjon ebben is,

Hogy megérthessük egymást minden korbanI

Hviezdoslav a hátrányos társadalmi helyzetben levő szlovákság képviselőjeként, az internacionalizmus kölcsönösségét számon kérő kisebbségi költőként állt rá Ady hullámhosszára, s a természetszerű, mert jogos nemzeti érdeket szemelőtt tartva fogta föl a közép-európai Ady üzeneteit. Az 1918-as fordulat utáni szlovák Ady-recepció azonban már korántsem ilyen egyöntetű. 1922-ben Štefan Krčméry még a „forradalmasító hangú”, „helyenként prófétikus” Adyról tesz közzé cikket, kiemelve az Ady-líra nemzetostorozó indulatát és bűntudatosságát, amely „a magyar államélet hamisságai ellen” irányult, s amely „olyan messzire ment, hogy soha talán nem vágott még ellenség a magyarok arcába olyan nyers szavakat, mint Ady a maga fajtájáéba.”

Az önkritikus nemzeti önismeretre intő Adynak azonban ellenzői, sőt dühödt ellenfelei is támadtak, Rudo Uhlár a LUK című folyóiratban, 1931-ben polemikus cikket közöl Mnoho Adyho — magyarul körülbelül: Adyból is megárt a sok — címmel. Véleménye szerint, melynek alapba a szlovákság nemzetté fejlődésének a megkésett- sége, a szlovák kultúrában „...inkább a Széchenyikre, Deákokra, Barossokra van szükség, mintsem az Adykra. Épüljön fel előbb a nemzeti gazdagság erős háza, s azután, hogy mindez fönntartja magát, s ha majd úgy tűnik: a nacionalizmus olyan fokra hágott, hogy valamelyest már meg is kell nyirbálni a nemzet testén — azután majd jöhet a szlovák Ady.” Uhlár nem kételkedik Ady költői nagyságában és eredetiségében, a „legkedveltebb írójának” nevezi őt; Ady Duna-táji eszmeiségét azonban képtelen a maga nemzeti kultúrájának talajába átültetni. Šaňo Mach, a fasiszta Tiso- kormány belügyminisztere ugyancsak azok közé tartozik, akik dühödt kirohanásokban igyekeztek gátat emelni a szlovák Ady-hatás elé. „Ami minket szlovákokat illet — írja —, tudatában kell lennünk, hogy mindenekelőtt a világirodalomban kell tájékozódnunk, ahol jelentős hiányaink vannak, és nem a másodrendű irodalomban, a beteg, destruktív jelenségek körében, amelyek semmi pozitívumot nem tudnak nekünk nyújtani. Itt Ady Endrére gondolunk például (...) Ez a szlovákok számára teljesen idegen szellem, a mi egészséges nemzeti lelkűnktől távol álló, sőt ellenszenves költő, néhány sznob érdeme folytán bekerült fordításirodalmunkba.”

Az idő nagy józanító; s az idő — Adyt igazolta, megerősítvén bennünket a hitben:

......ha késlekedik az okosság, / nem poéta-fajták okozzák.” Nem azok, hiszen a Hviezd

oslavval kezdődő szlovák Ady-kultusznak számtalan követője és híve akadt. Emil Boleslav Lukáč Ady a dekadencia (Ady és a dekadencia) című 1933-as tanulmányában az Ady-líra emberiség érvényű humánuma mellett tesz hitet. Štefan Krčméry 1935-ben újfent tanulmányt közölt Adyról, „Közép-Európa egyik legnagyobb szellemi jelenségét” látván benne. [Andrej Ady v slovenskom zrkadle — Ady Endre szlovák tükörben). Az Elán 1941-es évfolyamában Michal Chorváth nyilatkozott hasonlóképpen, megállapítva, hogy Ady „teljes létében európai jelenség”, s a szlovák líra fejlődésében „kulcs volt mindahhoz, amit másutt Baudelaire és Rimbaud tanítottak.” 1941-ben napvilágot látott az első — műfordítói vonatkozásban is értékes — Ady-kötet, E. B. Lu- káč V mladých srdciach (Ifjú szívekben) című gyűjteménye. Az 1943-ban megjelent szlovák nyelvű magyar lírai antológiában, amely a Na brehu čiernych vôd (Sötét vizek partján) címet viseli, ott találjuk Ady tizennyolc versét is. A szlovák Ady-képet

— beszédes módon: már a szocializmus korában — ján Smrek teljesítette ki százhárom verset tartalmazó fordításkötetével (Endre Ady: Básne — Versek, 1950), melyet 1957-ben újabb jelentős műfordítói tett követett, Valentin Beniak jóvoltából, aki a Nyugat-nemzedék költőit bemutató Večerná blýskavica (Esti villámlás) című hatalmas antológiájában Adynak ötvennyolc versét tette közzé. A Šaňo Mach által kiutasított Ady a költészetnek: az emberi nem közös, humánumot sűrítő és továbbadó anyanyelvének köszönhetően foglalhatta el helyét a szlovák kultúra haladó vonulatában; a köl