Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Csontos Vilmossal)
dom sehová. Gyermekfejjel például Németországot láttam volna örömmel. Erre nemrégiben alkalmam is kínálkozott, a szövetkezet szervezett csoportos kirándulást, de mégsem mertem vállalkozni az útra, mivel attól féltem, hogy rosszul viselem majd a hosszú utazást az autóbuszban. De becsapódtam, mert azóta már voltunk Magyar- országon is, a Balatonnál, s én egész jól viseltem az utat... De azért kijutott nekem is az „utazásból” ... A háborúban heteken át gyalogoltunk végig Oroszországon, azelőtt Erdélyen, úgyhogy az ilyetén vágyaimnak mindig a fáradtság és a kiábrándultság vetett véget. Átgyalogoltam a Radnai havasokon, a Máramarosi szoroson, a lengyel Kárpátokon... szóval, elég volt belőle. Magyarországot nagyrészt kórházvonattal utaztam be: Zsolnán át jöttünk Lengyelországból, le egészen Debrecenig, láttam hát eleget, mert folyton az ablaknál ültem, oda húzott mindig a kíváncsiság. Tudni és látni akartam mindig, hogy milyen állomáson megyünk keresztül, hol vagyunk... Találomra leemelek a fejem fölül a könyvszekrényből egy könyvet és szórakozottan lapozgatom. Sinka István Vád című kötetének az elkobzás utáni kiadása került a kezembe. Benne Csontos Vilmos nevére szóló ajánlás, amit rögtön ki is másolok belőle: „Ezt az ügyészileg megcsonkított kötetet szeretettel ajánlom Csontos Vilmosnak, ■a Felvidék fiának az Alföld fia. Budapest 41 március hó 31. Sinka István”. O Sinka Istvánnal mikor, milyen alkalomból találkozott? — Az az évi budapesti könyhéten ismerkedtünk össze. Sinkának dr. Püski Sándor, a Magyar Élet kiadója adott lakást, az irodája mellett egy szűkös kis szobát. Itt voltam Sinka vendége, aki kiábrándultán mondta el nekem, hogy rövidesen visszamegy a sza- lontai határba, Vésztőre, a juhaihoz... Nem sokkal rá aztán valamelyik újságban is ■olvastam, hogy valóban hátat fordított a fővárosnak ... $ Milyen személyes találkozások emlékét őrzi még ebből az időből? — Ugyanezen a könyvhéten találkoztam még Veres Péterrel, Szabó Pállal, Erdélyi Józseffel, sőt Sértő Kálmánnal is, aki tizenhárom nap múlva meghalt. Ott volt a könyvhéten Sáfáry László, a kárpátaljai költő, vele is megismerkedtem, továbbá Juhász Gézával, Féja Gézával, Tamási Áronnal és Tersánszky Józsi Jenővel is. Valamennyiük könyvét a kassai Kazinczy Kiadó könyvsátrában árusították a szlovenszkói könyvekkel együtt. # Vilmos bátyámnak közel fél évszázada, 1929. február 10-én jelent meg az első verse a lévai Barsban. Könnyen vagy nehezen jutott-e el az első közléshez, s hogyan ítéli meg mostanról visszanézve az első köztársaság vidéki irodalmi életét? Mit jelentett vidéken élő írónak lenni akkor, s mit jelent ma? — Az első vers megjelenésének történetéről írtam már az Irodalmi Szemlében: az első közlés váratlanul ért. Dr. Kersék János, a Bars szerkesztője akkor már régebbi ismerősöm és verseim egyedüli kritikusa volt. Az első köztársaság vidéki irodalmi élete akkoriban kezdett pezsgésbe jönni. Például Léván is nagy sikere volt Mécs Lászlónak: a zsúfolásig megtelt nagy színházterem közönsége nem akarta leengedni őt a pódiumról. Ha mást nem is, de azt Mécsnek köszönhettük mi, akkori fiatal, kezdő költők, hogy a lévaiak a későbbiek során is szívesen vettek részt a különféle kultúr- esteken. Nem sokkal Mécs fellépése után a mi estünket is megrendezték a városháza nagytermében, Csiba László, Féderer Sándor, Erentál Rózsi, Veres Vilmos, Agárdy Zsigmond, Sass János és jómagam részvételével. Az est rendezője az ugyancsak poétaféle Dr. Rév József volt. Ezt követően még számos vidéki irodalmi esten szerepelhettem. Tehát nem panaszkodhatom. A verseimet is sűrűn közölték, a Barson kívül például a Lévai Ojság, a Sajó Vidéke, a Barázda, a Csallóközi Hírlap, a Magyar Néplap, a Hét stb. Különbség persze bőven akad az akkori és a mai irodalmi élet között. Például abban, hogy az egyetlen Nagyasszony című lapon kívül — az előbbi felsorolásban el is felejtettem megemlíteni — sehonnan sem kaptam honoráriumot. Igaz, fizettek a Magyar írásnál és a Prágai Magyar Hírlapnál is, de nekem itt csak egy-egy versem jelent meg. Ma az írószövetség és az Irodalmi Alap gondoskodása folytán már összehasonlíthatatlanul biztosabb a helyzetünk, s írásainkért is méltó honoráriu-
