Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Csontos Vilmossal)
kezelése néha éppen elég gondot okoz, mivel kevés errefelé a mézelő növény, s van úgy, hogy több éven át az akác sem olyan, amilyennek várná az ember... A baromfi — a libák, tyúkok — gondozása a feleségem dolga, s övé a kerti munka is. Q Napjában mikor jut hozzá először a könyvekhez, az íráshoz? — Reggel nyolc óra tájban nagyjából már végezni is szoktam a napról napra ismétlődő ház körüli teendőkkel. Ekkor megreggelizünk, s a feleségemmel megtanácskoz- zuk, hogy mi is lesz az aznapi legfontosabb tennivalónk. Ha éppen nem akad egyéb sürgős munka, a szobámba mehetek, ahol általában mindig vár egy-egy félben maradt Írás, olvasatlan könyv vagy újság. Sok a levelezésem is — rokonokkal, barátokkal, szerkesztőségekkel —, amit ugyancsak nem szeretek elhanyagolni. Csak most nézek szét jobban a szobában. Ruhásszekrény, vitrin, könyvszekrény, heverő, nagy asztal székekkel, Íróasztal írógéppel, dohányzóasztal két fotellel és két családi kép a falon. Nyílik az ajtó: a költő egyik unokája nyit be virággal a kezében. Hol van a másik váza, papa? — kérdi, s nagy széllel perdül-fordul közöttünk. Nincs itt semmiféle váza, kint van valahol — szól rá a nagyapja, s látom, már utasítaná is ki őt a szobából. A virágváza, persze, végül mégiscsak megkerült a könyv- szekrény tetejéről. £ Az önéletírásából tudom, hogy Vilmos bátyám nagyon korán, még jóval az iskola előtt megismerkedett a betűvel, a könyvvel. Milyen hagyománya volt családjában a könyvnek, olvasásnak? — A könyvek szeretetét az apámtól örököltem. Volt egy katonaládája, abban tartotta a könyveit: volt köztük regény, dráma, mindenféle. 0 Megvan még? — Dehogy van. Mint annyi mindenünk, ez a katonaláda is odaveszett a háborúban. Tudvalevő, hogy ezen a vidéken, a Garamnál három hónapig állt a front, bennünket pedig kilakoltattak, s így a gazdátlan ház — másoké is — nem kerülhette el sorsát... Rengeteg könyvem és kéziratom veszett el ez idő alatt, az emlegetett katonaládával együtt, amelybe elrejtettem őket. 0 Mire emlékszik, melyik könyvre a gyermekkorából? Mi volt az első olvasmánya? — Első olvasmányaim nem az apám könyvei közül kerültek ki. Volt a faluban egy idős bábaasszony, a Balázs néni, nem messze lakott tőlünk és az anyámmal nagyon jóban voltak, aki — miután megtanultam már olvasni — így szólt hozzám: Megállj, fiam, hozok én neked egy szép meséskönyvet. Az első olvasmányaimat így tőle kaptam. Közülük a Mackó úr utazásaira emlékszem, Sebők Zsigmond megragadó rajzai miatt. 0 Hányan voltak testvérek Vilmos bátyámék? — Ketten. 1916-ban született a húgom, tavaly temettük el őt. Nyugodt, harmonikus életünk volt mindig, bár nagy szegénységben éltünk. Tizenkét éves koromtól kezdve már én is markot szedtem az apám után. Asztaloslnasnak is úgy mentem, hogy apám két hétig nem is tudott róla. Anyám tanácsára nem szóltunk neki, nehogy megharagudjon. Csak miután reggelenként elment „napszámba” az urasághoz vagy a zselízi grófék erdejébe, esetleg valamelyik környékbeli majorba, ahol munkát lehetett vállalni, én akkor mehettem csak az asztalosműhelybe. Két hetes próbaidőm volt, s az apám erről csak akkor szerzett tudomást, amikor egy vasárnap este a mesterem eljött hozzánk, hogy szerződtetne. Apám meglepődött, semmit sem értett az egészből. A mester rábeszélésére aztán nagy nehezen elengedett. De akkor is csak azzal a kikötéssel, ha aratás idejére minden nyáron kapok két hét szabadságot... 0 Milyen ember volt az édesapja? — Csendes. Nagyon csendes és szorgalmas. Arra is emlékszem, hogy bármilyen
