Irodalmi Szemle, 1978

1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Török Elemér: Utak vándora (vers)

Török Elemér

UTAK VÁNDORA

(Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat szerzőjének, Sütő Andrásnak)

Fejem tenyerembe hajtva ülök, látom a tükörben, már őszülök.

Papír előttem, verset írok,

Miről? — még bennem rejtve, titok.

Ketyeg az óra, jelzi szüntelen, hogy a földi létünk nem végtelen.

Én is a tél felé haladok,

néznek rám jégcsipkés, zord ablakok.

Emlékké szépülő múlt és jelen, szívemben nincs egy csöppnyi félelem. Fussatok csak vonatos nappalok, versenyt veletek úgyse futhatok.

Ülök tűnődve, min? — nem is tudom, vándor ül így le pihenni félúton, nézem az űrben — szívem tudja mit múltam csillag-arcú halottait.

Képzelődöm, ez is a tél jele — honnan mégis bennem a nyár heve? Választ egy tücsök ad — éji zene — talán a gyerekkor üzent vele?

Kifogyhatatlan kérdések sora, ne add meg magad utak vándora, faggasd csak faggasd a múló jelent, hinni és várni itt egyet jelent.

Add tovább a szót, a reménykeltőt, a zűrzavarból is tisztán csengőt, hogy tudjunk mindig együtt maradni, Ember-magunkat meg nem tagadni.

Nem oly reménytelen még a világ, küldi felénk biztató mosolyát: gyúljatok bennünk hitek és álmok, látni gyermek-szép, tiszta világot.