Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - FIGYELŐ - (gágyor, tóth l.): Tollhegyen
vén, föl sem ismert lehetőséget. Mert ha megmarad a csevegés szintjén, első színpadi játéka akár filozofikus és lírai színezetű is lehetett volna, kellő erkölcsi tanulságokkal. így azonban a filozófiája fi- lozofálgatássá, morálja moralizálgatássá, lírája lirizálgatássá, tartása modorrá értéktelenedett. S ezen persze a Kakastán cot színre vivő komáromi társulat sem tudott sokat segíteni. Talán csak élvezhetőbbé tette a darabot, de nem tehette élvezetessé. Mi több, a stíluselemek keveredésével, a különböző — olcsóbb és értékesebb — színpadi hatások, gegek halmozásával sem találhattot célba ez a produkció, holott ezek a „fogások” is a színpadszerűséget, a játékosságot, az él- vezhetőséget, s természetesen az írott szöveg gyengéinek elkendőzését lettek volna hivatottak szolgálni. Ezzel szemben Miloš Pietor, a Feldek-darab rendezője pontosan megszervezett, remekül fölépített, stíluseszközeiben rendkívül egységes előadást alkotott. Míg Batta György színháza a költői modor színháza, addig Ľubomír Feldeké a költő színháza. Megírtuk ezt már róla első színpadi játéka, a Metafora kapcsán is. Mind a Metaforát, mind az Ennivaló nagynénit vérbeli költő írta. Pavol Palkovič szavaival szólva: Ľubomír Feldekkel „a színházba költő lépett”. Személyében a szlovák színházi élet és színműirodalom egyik sajátos egyénisége látszik formálódni. Kétségtelen, hogy olykor még esetlenül mozog, kétségtelen, hogy egyszer s másszor vét a színházi dramaturgia aranyszabályai ellen. De csevegés dolgában kifogásatlan, a causerie arany- szabályainak értelmében is. Alkalmasint pedig ez sem kevés. Sőt: indulásnak mindenképp biztató. Itóth L] A júniusi számunkban jelent meg Doc. Dr. Peter Ratkoš bírálata Püspöki Nagy Péternek AZ OSI NYITRA ÉS VIDÉKE című tanulmányáról (1976 2 szám). Egyben jeleztük, hogy a bírált szerző válaszát a szeptemberi számunkban jelentetjük meg. Püspöki Nagy Péter válaszát terjedelmitechnikai okokból egy későbbi számunkban közöljük. Szerk. HOLMI A Honismeret 1978/2-es, nemrégiben megjelent száma N. László Endre: Zászlónk? Mint a láng! című írását közli a szlovákiai magyar munkásdalok gyűjtéséről. A május 26-án kezdődő budapesti Ünnepi Könyvhét vendége volt Duba Gyula, aki az ívnak a csukák címmel a közelmúltban megjelent regényét dedikálta. Ugyanakkor több vidéki városban is részt vett író-olvasó találkozókon. A Tiszatáj ez évi júniusi száma vajdasági szlovák költők verseit közli Koncsol László fordításában. A versfordításokat kísérő szöveget ugyancsak ő írta. A Napjaink júniusi számában jelent meg Tóth László beszélgetése Cselényi Lászlóval. A lap júliusi száma részletet közöl Cselényi László: Összefüggések című verskompozíciójából. Az Alföld júliusi száma pedig a költő Kőország című versét közli. A Slovenské pohľady júliusi számába Koncsol László írt összefoglaló értékelést a csehszlovákiai magyar irodalom elmúlt évi terméséről Maďarská literatúra na Slovensku 1977 címmel. A Látóhatár júniusi száma újraközli Gál Sándor Vázlatok egy napról című versét. Június 21-én a Csehszlovák Rádió pozsonyi stúdiója háromnegyedórás műsort sugárzott a fiatal csehszlovákiai magyar irodalomról. A műsorban Vojtech Kondrót és Koncsol László beszélt fiatal próza- íróinkról és lírikusainkról, majd Tóth László, Mikola Anikó, Varga Imre és Kulcsár Ferenc versei, valamint Mikola Anikó, Wurczel Gábor, Kovács Magda és Bereck József novellái hangzottak el Vojtech Kondrót, Karol Wlachovský és Katarína Kráľova fordításában. Az Oj Tükör ez évi 26. száma Varga Imre három gyermekversét közli.
