Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - KRITIKA - Gyüre Lajos: Gyula Illyés: Ťažká zem
KHäHTFHHš^ Gyüre Lajos GYULA ILLYÉS: TAZKÄ ZEM A szlovák Versbarátok Köre [Kruh milovníkov poézie) a közelmúltban jelentette meg a Vojtech Kondrót fordította Illyés-kötetet Ťažká zem (Nehéz föld) címmel. Kondrót az új szlovák írónemzedék tagja, s az imponálóan sok fordítását nézve úgy is mondhatnánk: irodalmi nagykövete. Néhány év leforgása alatt egymás után tolmácsolta a századforduló utáni magyar irodalom jeleseinek munkáit: Kassák, Weöres és Babits verseit, most a szlovák Illyés-könyv gazdagítja a sort. Első versfordításain (Most cez Dunaj — Híd a Dunán) még érezhető az idegen anyaggal való birkózás, küzdelem; görcsösen ragaszkodik a nyelvi matériához, vagy annak ellenpólusaként: tudatosan elveti a formai hűség megőrzése végett. A felszabadult hang, a letisztult művészi igényesség a Weöres-fordításokban kezd megmutatkozni, s Babits tolmácsolásainak hullámzó színvonala után úgy látom, hogy a most megjelent Illyés-versfordításokban éri el a csúcsot. Kondrót fordítói igénye a tudatosság. De csak olyat fordít, amihez kedve van, s attól a költőtől, aki közel áll hozzá, akivel azonosulni tud. S ez visszatükröződik a fordítások tartalmi egyezésén, művészi megformálásán, az eredeti gondolat egy más nyelvi közegben való transzponálásán. Amit a Babits-fordítások megjelenése után írtam, most is érvényesnek érzem: „Kassák formabontó avantgardizmusa, Illyés népi-nemzeti versidomai, Weöres magasan kultúrált nyelvezete — bármilyen paradoxként hangzik — közelebb áll minden szétága- zása ellenére Kondróthoz, mint az archaizáló, ugyanakkor súlyos mondanivalót hordozó, a szinonimák közül a legodaillőbbet, s mással nem helyettesíthető szót matematikai pontossággal kiszámító Babits.” Vojtech Kondrót — mintegy válaszolva a kritikára — a szlovák Illyés kötet bevezető tanulmányában ezt írja: „... a fordításra elsősorban azokat a verseket választom, amelyek tetszenek nekem, amelyeket megszerettem, amelyekhez vonzódom, s amelyek többé-kevésbé megközelítik a versről kialakult elképzelésemet. Tehát legtöbbször szubjektiven, sajátosan transzponálom a verset. Akarva-akaratlan már tudat alatt választódnak ki a versek, s formálódnak a költő ált-il (általam) olyanná, amilyennek a szlovák olvasó megismeri.” Másutt így nyilatkozik: „... Ha összehasonlítjuk a régebbi szlovák fordításokat az eredeti versekkel, láthatjuk, milyen feltűnő az igyekezet a »szöveghűség«, a szabadabb ritmusmetszetek és grammatikai rímek, asszonanciák megtartására. Nehéz ilyen esetekben valamiféle behelyettesítésről, átvitelről beszélni. Csak az eredeti és a fordítás szövegének aprólékos, minőségi és mennyiségi vizsgálata indokolhatja, illetve támaszthatja alá ezt a törekvést. Más oldalról vizsgálva a dolgot, gondolok itt a »szabad« íordításra, elgondolkodtató, hogy milyen mértékben (és mikor) változtatható az eredeti ritmus stb.... Még talán annyit: a tökéletes nyelvtudás is lehet kétélű fegyver. Lehet a nagymértékű »behelyettesítő módszer« oka is. De a túlzott szigorúság el is térítheti a fordítást az eredeti gondolattól, és megszületik a már előbb említett általános költői szöveg. Az ideális — mint mindig — a középút.” Kondrót okfejtésében sok igazság van. Csakhogy nem veszi figyelembe az E. B. Lu- káč által már kifejtett okokat: a századforduló szlovák értelmisége — így az írók nagy része is — nemcsak hogy értette a magyar nyelvet, hanem benne is élt. FüléneK
