Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - MŰHELY - Ozogány Ernő: Mikécz Laci bácsi citerát készít

tejét, szorítókkal öszsefogom, egy napig száradni hagyom.

Az összeragasztott hangszer hangszer teteje és alja valamivel nagyobb az oldalánál, a felesleges részeket lefaragom, az egész citerát lecsiszolom, először durvább, majd finom csiszolópapírral.

A kúcsos és a szöges fej peremire ván- kusfát ragasztok. A vánkusfa tetejire kis vájatba rézbetét fekszik, erre kerülnek a húrok. Rézbetét nélkül a hangszernek zörgő hangja van.

A citera tetejének egyes peremére ragasztom a kottal'apot. A kottalap fél centi vastag. A szélessége attól függ, hány húr van fölötte és ezek milyen messze vannak egymástól. A kottalapot sötétbarnára, vagy feketére pácolom. A kottákat biciklikülő- ből készítem. A kottázás vidékenként változó.

Vízzel lefestem a hangszert, hagyom megszáradni. Ez arra jó, hogy a víz felhozza az apró szálkákat, száradás után lecsiszolom a citerát. Hogy teljesen sima legyen lakkozás után a citera a „vízfestést” és a csiszolást megismétlem.

Bepácolcm a hangszert. Én csak az alját pácolom, barnára, az oldalában és a tetejében minél kevesebb festéknek kell lennie. A pác száradása után először fir- májszal,* majd egymásután háromszor híg bútor- vagy hajólakkal befestem a hangszert.

Némely vidékeken díszeket is festenek a citera tetejére. Ettől ugyan szebb lesz a citera, de a hangja rosszabb, mert minden ecsetvonásnyi festék rontja a hangszer hangját. Minél sűrűbb a fedőlap anyaga, minél több festék van benne, annál zör- gőbb hangú a citera. A jőhangú citera fedeléhez még fenyőfát se jó használni, hársból köllene lennie. Ezt a fát kész művészet szerezni. Évekig nem tudtam jó- miinőségű fenyődesakához hozzájutni, megpróbáltam félcentis funérlemezt* felhasználni a citerához. Akkor meg olyan zörgő hangot adott a hangszer, hogy az élettől is elment a kedvem.

A szöges fejbe beverem a húrtartó szögeket, a kúcsos fejbe befúrom a kúcsok lukait. A kúcsokat ötös csavarokból készítem, aminek csak a felétől van menet- je. A csavar hatszögletű fejét levágom, az oldalába lukat fúrok a húr számára. A végén egy centiméteres sávban négyszögle* lenolaj ' szendvicslemez

tűre reszelem, így olyan, mint a zongorakulcs.

Erre a célra szolgáló felhúzókulccsal becsavarom a fejbe a kúcsokat. Ezután felhúrozom a hangszert. A szögre akasztom a húr hurkos végit, átfűzöm a kúcs lukán, megfeszítem a húrt. A húrok kifeszítése után hangolom a hangszert. Ezzel kész is a citera. Acsceruzárval rányomom a húrokat a kottalapra, s a luk fölött egy ilyen kis pengtővel pengetem. Hallgassa csak, milyen szép hangja van! így szól a citera. A citerám.

Lejegyezte és fényképezte Ozogány Ernő