Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - MŰHELY - Ozogány Ernő: Mikécz Laci bácsi citerát készít

má, tanító úr, ha püssentenie kő az em­bernek, akkor is kibír még öt percet, gyű­jön csak be. Bevezettem őt, a oitera meg itt vót a konyhaasztalon az ablak alatt. Én meg odamegyek, azt ekezdek játszani rajta. Ö meg csak néz, mint aki nem akar hinni a szemének, aztán megkérdi: Hát le­hetséges ez? Látja, hogy lehetséges, lát­ja. 0 meg felkapja a citerát, azt aszond- ja: Laci bácsi, én ezt a citerát, most elvi­szem, itt az ára. Még ha nem is adja, ak­kor is eviszem. Persze aztán sorba gyöt- tek utána, először csak a faluból, később már a szélesebb környékből is. A helyi zenekarok az én citeráimon játszanak, másutt is sok van belőlük. Legtöbb So- morján, Tejfalun. Vannak citeráim Po­zsonyban, Révkomáromban, sőt Magyar- országra is vittek. Ez, amit most csinálok lesz a száznyolcvanadik. Szeretem ezt csi- náni. Nem a pénz miatt, keresni nemigen lehet rajta, az embernek kell valamit csi- nánia. Talán gyógyít is egy kicsit. Elfog­lalom magam vele. Nagyrészt ősztől tava­szig szoktam citerát készíteni, akkor több időm van, unatkozom. Tavasztól van elég munka a kertben, hol kapáni keil, hol ön­tözni, hol gyomláni. A citera béső oldalára, a „hátára” szok­tam beírni a neveim, meg a dátumot, hogy mikor készítettem. Kívülről, a hangnyílá­son keresztül nem is látni. Csak akkor lehet megtudni, hogy ki készítette, ha szétszedik, széttörtik a citerát. Azér fur­csa, ha belegondolok, hogy lesz idő, ami­kor én már rég a föld alatt leszek, a ci- terámon még játszani fog valaki. Egy citerafesztiválon találkoztam a sán- dorfalvi citerakészítővel. Kezébe veszi az egyik citerát, megnézi, aztán megkérdi- Ki készítette ezt a citerát? Én, mondom. Maga? — a szemében elismerés vót. Szép, mondta. Ahogy megtudtam, ő egyenesre, párhuzamosra csinálja a csapolásokat. Én ferdére. A ferde csapolás jobban tart, ha pontosan csináják, ragasztás nélkül se szabad összeugrania a citerának, ha kife­szíti a húrt rajta az ember. Csakhogy na­gyon sok türelmet igényel és nagyon las­san megy. Tudnék sokkal gyorsabban is dógozni, de akkor nem tudnám olyan jól kidógozni őket. A hangjuk se lenne ilyen tiszta. Minden a kidógozástól függ. Minél kevesebb a ragasztó a fában, annál tisz­tább a citera hangja. Most is készítenem kéne néhányat, de csak egyhez van anya­gom. Nagyon nehéz száraz fához hozzá­jutni. A fának legalább ötévesnek kő len­nie. A jó száraz fa nagy kincs a mai vi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom