Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - LÁTÓHATÁR - Hochel, Braňo: A tanító (novella)

— Mondja, Terka, valóban nem havazott az éjjel?

— Hát nem halotta? Hisz Bartek már mondta.

— Igen. Csak úgy ...

A tanítónő furcsa tekintetet vetett rá. Még jobban meglepődött, amikor látta, hogy az ágya érintetlen. Amikor az osztályba indultak, azt kérdi a tanító:

— Mondja, Terka, mi az a boldogság?

— Ezt magának kéne tudnia — mondta. — Maga elmélkedik itt állandóan.

— Én? Igen. Márciustól már otthon tanítok a faluban. Mráziková a férjével együtt beköltözik a városba.

Mielőtt megkezdte volna a tanítást, még kinézett az útra. Mindkét irányban látszott az autóbusz kerekének a nyoma, s oda meg vissza az ő lábnyoma is.

Ránézett a vidám, kipirult gyermekarcokra és tudta, hogy ma nem a tanmenet szerint fog tanítani.

Az elődeiket valamikor a nyomor, az éhség űzte ide.

Nekik azonban vissza kell térniük. Le a völgybe. Az emberek közé.

S ő is velük megy.

Vércse Miklós fordítása

Siervátiusz Jenő: Hargitai pásztor, tölgyfa, 1938