Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - Csorba Győző: Négy fiatal költő (Pálinkás György, Csordás Gábor, Parti Nagy Lajos és Meliorisz Béla versei)
Négy fiatal költő Pécs, ez az ősi dél-dunántúli város egyebek között azzal is dicsekedhet, hogy ott született a magyar irodalom. 1060 tálján Mór, az első magyar számazású püspök megírta ugyanis a szent életű Zoerárd-Anarás és tanítványa, Benedek legendáját. Latinul ugyan, de műve mégis a magyar szellem első, írásban fennmaradt alkotása. Arról persze nem lehet beszélni, hogy a kezdetet hasonló folytatás is követte. Voltak a város irodalmi életének hosszabb-rövidebb ideig tartó, ragyogó korszakai, nagyszerű alakjai (talán elég, ha Janus Pannoniusra vagy a fiatal Babits Mihályra utalok), de szervezettségről, folyamatosságról tulajdonképpen csak e század 30-as éveitől fogva szólhatunk. Azóta van a városnak — kisebb szünetekkel — irodalmi társasága, illetve írócsoportja, azóta jelenik meg rendszeresen irodalmi folyóirata; a mostani, a Jelenkor ez évben lesz 20 esztendős. A folyamatossághoz a szervezett kereteken, intézményeken kívül mindenekelőtt tehetségek kellenek. Ezek jelentkezése pedig kiszámíthatatlan, nem szabályozható (legalább is egyelőre) és általában ritka jelenség. Pécs irodalmi életét az elmúlt csaknem félévszázad során szerencse kísérts. A gyakori kirajzások ellenére mindig biztosítva volt az utánpótlás. A jelek szerint a közeljövőben is így lesz. Nem utolsósorban az alább megszólaló költők jóvoltából. Mind a négyen a legfiatalabbak közül valók. Kötete még egyiknek sincs, de antológiákban, folyóiratokban, író-olvasó találkozókon már gyakran kerültek a közönség elé. Hangjuk biztos, határozott, erősen közösségi ihletésű S ha ma még gyengébben és keveset hallható is, holnapra minden bizonnyal pótolhatatlanná válik. Önkéntes egyesülést alkotnak a pécsi Ifjúsági Ház égisze alatt. Keresték és megtalálták egymást. Nemcsak ők négyen, jóval többen, költők, prózaírók. Társakra akadtak a Pécsi Műhely fiatal képzőművészeiben is. A két művészeti ág munkásai jónéhány közös megnyilatkozásban vettek már részt. Ez a csokornyi vers alighanem bemutatkozásnak is kevés. Talán inkább jelzés és üdvözlet. Távoli köszöntő az Irodalmi Szemle olvasóinak. Fogadják szeretettel és megértéssel, kéri az idősebb pályatárs, aki már jó! tudija, hogy az írás nehéz vállalás, és a mégis vállalóknak nagyon kell a szeretet. Csorba Győző
