Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - NAPLÓ - Sólyom László: Tudósítás a Sarló pécsi emlékünnepéről
tan — Fadrusz János pozsonyi Petőfi- szobrát. Éjszaka volt, éreztük az esemény elkötelező hatását. A megbecstelenített Petőfi szoborroncsra a budapesti koszorúnk hasonmását helyeztük: a babéron egymásba fonódtak a magyar, szlovák, cseh, ukrán, lengyel, román, szerb, horvát és bolgár nemzeti színek, s az egészet egybefogó vörös szalagon e felirat volt olvasható: »A forradalmár Petőfi Sándornak — a Sarló*. Jóllehet már majdnem fél évszázad telt el az itt felidézett kettős koszorúzás óta, mégsem úgy él emlékünkben, mint valami rendbontó diákcsiny, vagy mint kezdő forradalmárok provokációja. Ellenkezőleg: átgondoltan szántuk jelképes tiltakozásnak a megtévesztő és fojtogató hazugságok ellen. Így — érzékeltető módon — emlékeztettünk a kelet-közép-európai népek történelmileg esedékes megbékélésére, amelynek eszményét ma is — lényegileg ugyanúgy valljuk és vállaljuk, mint amikor koszorúinkkal tettünk hitet mellette.” Sándor László a sarlós költőket, írókat és műveiket ismertette. Kitért az 1931-es pozsonyi irodalmi estre, melyen Kovács Endre, Morvay Gyula és Szalatnai Rezső mellett a fiatalabbak is bemutatkozhattak. Morvay Gyula ismertetésénél kiemelte az előadó, hogy őt sajnos még ma sem fedezték föl méltóan, pedig nemcsak mint lírikus, hanem mint prózaíró is beírta nevét a magyar irodalomba. A három nagyhatású előadás után élénk vita indult a Sarló és a magyarországi népi írók kapcsolatairól, Balogh Edgár vezető szerepéről, a DAV és a Sarló közti kapcsolatról. Közel négyórás beszélgetés után ért véget a pécsi Sarló ünnepség. Sólyom László A Sarló koszorúja Petőfi bedeszkázott szobrán (Az Otj
