Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Fábry és Szalatnai véleménycseréje a Sarlóról és irodalmi kérdésekről

Bányai Pál) is hasonlóan vélekedtek a Sarló 1929-ig tartó fejlődési szakaszáról. Sza- .latnai meglepően gyorsan igazodott Fábry véleményéhez: .. ami a fiúkat, a Vetést illeti: majdnem szóról szóra azt vallom, amit Te. De én itt vagyok a közvetlen közelükben és harcolok értük. Pedig jobban esnék nekem is a Te attitűdöd velük szemben. Igazad van mindenben.” (Fábryhoz írt levél, 1929. V. 18.) S valóban, még ebben az évben megírta ő is a Sarló fejlődésének addigi áttekintését, és ezt Fábry szerkesztői ajánlással küldte el a Korunkba. (Űj arcú magyarok, K. 1929. 875. 1.)

Szalatnai is balról bírál, bírálja a Sarlót, elvi szompontjai hasonlók Fábryéhoz, de írásának hangja lényegesen megértőbb, s így a mozgalom első történeti jellegű szintézisét nyújtja. Fábrytól eltérően pozitívan .értékeli a sarlósok fellépését, a csehszlovákiai magyar főiskolások negyedik érsekújvári kongresszusán: „Ezen a kongresszuson dokumentálódott mit adtak ők a szövetség keretén belül. A regöscserkészet, a diáksajtó megteremtése, a Vetés, a szemináriumok és a tudományos munkára való intenzív rá- szoktatás, Irányítás, cseh és szlovák haladó fiatalsággal és a cseh és szlovák szellemi élettel való érintkezések kimélyítése, a magyarországi és más utódállamokbeli progresszív ifjúsággal való állandó s egyedüli kapcsolat, az új magyar irodalom élményadó és megacélozó olvasása és vallása a munkásság és parasztság tömegeivel való belső, égető, izgalmas törődés: mindez a Sarlót jelenti. Ez az a program, melyet röviddel ezelőtt átkoztak, szabotáltak és bojkottáltak ebben az országban, amelyikért Komáromból kikergették őket, és jó magyar parasztok aratóünnepén lepocskondiázták őket.” (i. m. 877. 1.)

Ugyanerről a kongresszusról Fábry Szalatnainak írt levelében így nyilatkozik: „Az érsekújvári kongresszus szomorúan igazolta véleményemet a sarlósokról. Én ma ott tartok velük szemben, hogy a mi szempontunkból már nem is érdemes velük foglalkozni. Nagyon jól jött, hogy írni akarsz az »egység«-ről.” (1929. IX. 24.) Később Szalatnai is erősebben polemizált a sarlósokkal, s a Reggelben nem ok nélkül veti Balogh Edgár szemére Sarlósok és emigránsok című cikkében, hogy elveti a súlykokat, amikor általánosítva ír a Napban az emigránsok szenilis kihasználhatóságáról.

Konfrontálódott a két író nézete egy különös verseskötettel kapcsolatban is: 1 + 1 címmel név nélkül jelent meg 1928-ban Moravská Ostraván egy konstruktivista címlapú, vékony versfüzet Fábry Zoltán előszavával. Szalatnai Elkésett dadaizmus címmel kritikát írt róla A Napban: „Mit akar itt ez a dadaizmus 1929-ben? Provokatív hang, bür- gerschreckség... Nem érdemelték meg ezek a versek, hogy Fábry Zoltán komoly ütőkártyával bizonyítsa értéküket és küldetésüket. Fábry Zoltán előszava nagyon igaz: negatív nyögdécselés, idegrángás helyett: tettek, művészi tetteknél több: életpozitívum kell, de ezt az 1 + 1 költeményei sajnos nem adják.” (1929. ápr. 21.) A költeményeket feltehetően Stern László és Moskovics Kálmán írták, s inkább sematikusoknak, kezdetlegeseknek, mint dadaistáknak nevezhetők. Fábry levélben utasítja el Szalatnai véleményét: „Elkésett dadaizmus, semmi más? Nem értelek, Tzara, Goll, Arp, Bail, Hülsen- beck? Hogy jönnek ezek ide? Kicsit összekeverted a fogalmakat. Jól tudom a kötet hibáit, hogy ezek a versek, melyek a proletárkultúrát akarják szolgálni, épp ezért nem sikerültek, és a kihangsúlyozott pozitívum itt még nagyon kevés. De ezt a keveset kellett volna észrevenni... ami itt Szlovenszkón: sok, végtelen sok. Csíra, épp olyan, mint a Vetés, mely ha kiteljesedik, talán több lesz, mint a Vetés. Nem a verses elé írtam előszót, hanem az alkalom, a dokumentum elé.” (1929. május). Szalatnai válaszában meglepően hajlékonyán igazodott Fábry nézetéhez: „Amit az 1 plusz 1 verseiről írsz: ugyanaz, amit én is írtam róla. Persze, hogy Te nem a silányságnak írtad az előszót.” (1929. V. 18.) Egyébként Fábrynak ez az előszava ma már irodalom- történeti ritkaság, Tasi József teszi újból közzé a Népszabadságban (1977. IX. 24.)

Hasonlóan tisztázódott egy nézeteltérés kettőjük között az 1929-es csehszlovákiai magyar országos könyvhét alkalmából. Szalatnai hívta fel Fábry figyelmét a készülő akcióra, de ő ilyen balos radikalizmussal válaszol: „A könyvhét. Engedd meg, hogy megkérdezzelek: mi közöm hozzá? Nekem a szlovenszkói magyar irodalomhoz, mint olyanhoz semmi közöm. Nem az, amit én akarok, én nem ezt az irodalmat injekcióztam, ha hiábavaló volt minden ellenmérgem és minden vétózásom: mit tolakodjak? A karaván halad és nekem nem szabad többé közösséget vállalni valami olyannal, ami polgári irodalom, vagy polgári szocializmus, azaz semmi. És ilyen a szlovenszkói magyar irodalom ún. baloldali erőssége is. Én ma proletáríró vagyok és csak azt az irodalmat akceptálom, mely szociális gyökerű és szociális valóságú, szociális hatású. A ti