Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Fábry és Szalatnai véleménycseréje a Sarlóról és irodalmi kérdésekről
Csanda Sándor Fábry és Szalatnai véleménycseréje a Sarlóról és irodalmi kérdésekről Fábry Szalatnai Rezsővel 1928-ban került levelező kapcsolatba, de bizonyára már előbb is ismerték egymás publikációit, kritikáit: Szalatnai ekkoriban főként a Napban, Fábry pedig a Korunkban jelentette meg Írásait. Szalatnai a Korunkba szánt cikken küldi Fábrynak mint a folyóirat szlovákiai szerkesztőjének, Szucsich Mária regényéről és Mihályi Ödön verseiről. A Korunk és Fábry szocialista radikalizmusa láthatóan erős hatással volt ekkoriban a pozsonyi íróra, s a romániai lapban közölt írásai lényegükben marxista szelleműek, noha Fábry már ekkor is radikálisabb, s Szalatnait is kommunista szellemben igyekszik befolyásolni, aki viszont az irodalmi értékek (például Móricz Zsigmond művei] nagyobb elismerésére ösztönzi a stószi írót. Szalatnai hívja fel először Fábry figyelmét a szlovák írók szocialista folyóiratára, a DAV-ra is, s ennek méltatásában teljesen egyet értenek. Ekkoriban még Mécs kritizálásában is teljes az egyetértés kettőjük között: „Tegnap 9-től 1-ig éjjel Mécs Lászlónak a szerzői estje volt Pozsonyban. Olvasni fogod majd a cikkemet A Napban, amelyet megrágva, türtőztetve írtam meg ... Ez az undok prostitúció, amit tegnap este végigtáncolt: könnyű volt, minden jobbérzésű kispolgárt is felháborított” — írja Szalatnai Pozsonyból 1929. február 8-án. Az említett levelével együtt Szalatnai három cikket is küld a Korunk számára: 1. a dilettáns texaméterét, 2. a Masaryk-breviárium recenzálását, 3. Wolker egyik szociális meséjének fordítását. A mi szempontunkból különösen az első érdekes: Fábry védelmében írta a dilettáns Hajnal című lap sajtópere ellen. Fábry a Reggelben éles kritikát írt a folyóiratról, amely az első számmal meg is szűnt, ezért a szerkesztők a kritikust okolták, s teljes kártérítést követeltek. A Fábryval való levélváltás után Szalatnai a cikket átírva, jórészt az egész szlovákiai magyar szellemi életre általánosítva tette közzé: Szlovenszkói magyar kultúrkrónika címmel. (K. 1929. 459—460. 1.) A Hajnal szerkesztői tízezer korona kártérítést követeltek Fábrytól, a bíróság végül nyolcszáz koronára ítélte, Szalatnai pedig így ítéli meg a pert: „Fábry Zoltán hiába hangsúlyozta, hogy cikkét a szlovenszkói magyar irodalom érdekében írta, hiába kérte író-szakértők kihallgatását... Földes Sándort és Fábry Zoltánt, akik itt tíz év alatt egyedüli értelemkeresői és megindoklói voltak a mának és jövőnek, teljes némaságra kárhoztatták. Nem elég. Az a mentalitás, mely a „szlovenszkói magyar kultúrközös- ségből” egyértelműen kizárta Fábry Zoltánt, megtehette bátran a következő lépést is, amikor ügyvédi rabulisztika segítségével a falusi nélkülönzésben élő író egzisztenciája ellen tört a legbrutálisabb módon, hogy így végleg letörje, elhallgattassa „Szlo- venszkó rémét". És mit szólt ehhez a szlovenszkói irodalom, mit szóltak a céhbeliek, az írók? Hol volt a felháborodás, a segítség, a kartársi védelem szolidaritása? Sehol. Mindenki hallgatott. A sajtó, mely a gálszécsi nőegyleti bálról, somorjai tüzoltómulat- ságról hasábos tudósításokat közöl, teljesen elhallgatta az ügyet.” (I. m. 1460. 1.) Fábrynak, aki a nyolcszáz koronát sem tudta kifizetni, rendkívül jólesett Szalatnai védelme. De rövidesen nézeteltérések is támadtak kettőjük között, amelyeket egyelőre kölcsönös magyarázatokkal sikerült tisztázniok. Az egyik, részletesen kifejezett véleménycseréjük a Sarlóval kapcsolatos. Fábry a Sarlónak marxista szellemű befolyásolása érdekében három cikket akart írni, a Korunkban ezekből kettő jelent meg: Kálvinista anakronizmus (K. 1929. 762. 1.), Etnográfiai szocializmus (ui. 447. 1.). A harmadikat, a Tanulságlevonást, bizonyára a sarlósok kérésére, elhagyta, de a Szalatnainak írt levelekben ennek a lényegét is kifejti, azzal a megjegyzéssel, hogy véleményét mutas-
