Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata a haladó cseh és szlovák mozgalmakkal
kasokkal, parasztokkal való érintkezésben új, mégpedig magyar köszöntést vezettünk be, így üdvözölve egymást: „Szabadság!” (Talán mitőlünk vették át ezt a köszöntést 1945 után Magyarországon). Arra a hírre, hogy Moszkvából Csehszlovákiába érkezett Bohumil Smeral az Antiim- perialista Liga egyik vezetője — írja Balogh Edgár — felutaztunk Prágába s Laco Novomeský szlovák író társaságában felkerestük a cseh munkásmozgalom régi jeles harcosát. Smeral felfigyelt, s megkérdezte szlovák írótársunkat, hogy miképp is kellene a magyaroknak üdvözölniük egymást? Amikor megtudta, hogy a kommunisták a legeldugottabb magyar tájakon is egy régi cseh köszöntést használtak eddig, előadást rögtönzött nekünk a kis dolgok nagyságáról. „Hogyan is lásson különbséget a mi magyar parasztunk — magyarázta — a létére törő cseh burzsoázia és mi köztünk, ha mi is azt a látszatot keltjük, hogy szlávosítunk? Egy ilyen köszöntés nem kicsi dolog. 1905-ben Moszkvában egy felesleges i-betű miatt léptek sztrájkba a nyomdászok, s ez a megmozdulás rövidesen általános politikai sztrájkba nőtt át. így járult hozzá néhány orosz cári akadémikus nyelvtani akadékoskodása a forradalom kitöréséhez. Ilyesmiből azonban nekünk is le kell vonnunk a tanulságot. Kis figyelmetlenségek az ellenség kezére játszanak át nagy alkalmakat.” Igaza volt. Sokszor éppen a kis dolgok tisztázása segítette elő, hogy mozgalmunk tagjai személy szerint hozzáedződjenek a párthoz. Nagy hatásai volt ránk mindazok mosolya, megértése, akik meghallgattak, ha érvünk jogos volt, igazat adtak, és nem féltették előttünk a tekintélyüket. Ráchel, a pajtás-agitátor, Balázs Béla, Steiner Gábor, Július Fučík, Bohumír Smeral — egy-egy szorító pántot bontottak le, gátlások alól szabadították fel, mesterkézzel irányították fejlődésünket.11 A baloldali front kassai csoportja elnökének, Fábry Zoltánnak a kezdeményezésére már 1931. márciusában megindulhatott Az Ot, amely a Sarló és általában a forradalmi értelmiség fontos fóruma lett, bár a legjobb cikkeit törölte a cenzúra. A DAV nagy örömmel üdvözölte a lapot. Az Űt az első szám első oldalán közölte a DAV üdvözlő levelét, amely így hangzott: „Kedves Bajtársak! Kimondhatatlan örömmel tölt el bennünket, hogy üdvözölhetjük az első kultúrpolitikai magyar folyóiratot, mely Szlovensz- kón megjelenik. Kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy új harcos áll be mellénk a frontba. Mi, kik vállaltuk, hogy aláássuk a felázott talajt a lélek nélküli, tehetetlen, de annál őrjöngőbben tomboló kapitalizmus törmelékélete alatt itt Szlovenszkón, ml éreztük a legjobban oly magyar szócső hiányát, mely körül a magyar munkás- és kisgazdaifjúság az életképes fiatal magyar Intelligenciával csoportosulna. Az Ot, amelyre ráléptetek, betölti ezt az űrt. Üdvözöljük utatokat, mely végül a DAV útja is. S reméljük, hogy szoros együttmunkálkodásban fogunk ezen az úton haladni.” Igazi vérszövetségbe került a Sarló a Spolok socialistických akademikov-val a ne- meskosúti véres pünkösd következtében, sőt az ország egész balfrontjával, elsősorban a kommunista párttal. Hiszen a sarlósok és a velük együtt Nemeskosúton jelenlévő ifjúmunkások voltak az elsők, akik jelentették a pártnak az itteni eseményeket. Megkezdődhetett a pozsonyi munkásság mozgósítása. A jelentés után felhívásokat fogalmaztunk, üzeneteket az emberi lelkiismerethez, tiltakozásul a kosúti gyilkosság ellen. A DAV szlovák értelmisége nemzetközi tiltakozó akciót kezdeményezett, mi pedig valójában ekkor forrtunk össze Az Úttal, s vállaltuk az első megbízatásokat.12 A valódi szocialista internacionalizmus igazi megnyilvánulása volt, amikor a magyar kisebbséghez tartozó ártatlan munkások cseh csendőrgolyók általi meggyilkolása szorosra fűzte kapcsolatunkat az egész cseh és szlovák baloldallal. (Az akkori Pozsonyra jellemző háromnyelvű röpirat egyikét ma is őrzöm.) A kosúti tragédia és a Sarló kapcsolatának elemzése nem az én feladatom, de azért szeretném megjegyezni, hogy a Major-perben a védelem koronatanúja sarlós volt. Idetartozik még, hogy Az Ot 1931. évi 5. számában a Sarló három vezetője a haladó kisebbségi diákság hálás köszönetét fejezi ki a szlovák íróknak, amiért politikai különbségek nélkül felemelték szavukat és szabad szót követeltek Major István képviselő perében. VII A kosúti tragédia új szellemet hozott a Sarló 1931. évi vándorútjára kiadott körlevélbe. „A Sarló népismereti tanulmányainak alapja az a szociográfiai módszer, amely minden konkrét tényt a gazdasági és társadalmi mozgások jelenségeként fog fel. Megállapítoi-
