Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Tőzsér Árpáddal)
ságaimnak megfelelő Irányban lendítettek tovább a komáromi évek sem: 1951-től 1954- ig voltam komáromi diák, tehát éppen a személyi kultusz személyiséget torzító korszakában. Ha komáromi fényképeimet nézegetem, a korábbi tágra nyitót szemű, egyenes, világra csodálkozó, őszinte gyerek helyett egy magába roskadt, koravén, a világgal haragban álló s kicsit Byron módjára pózoló fickó néz rám vissza. Akkoriban egyre gyakrabban csináltam olyasmit, amiről később úgy éreztem, hogy nem belőlem jött. Az alacsonyabbrendűség-érzés és a megalománia végletei között hányódtam még főiskolás koromban, sőt riporterkedésem idején is. A fordulat 1965 táján következett be, mikor már a hasadtság állapotát nem bírtam tovább, s egymásután többször is ideg- szanatóriumba kerültem. Ebben az időben születtek a Kettős űrben című kötetem válságversei. Ezekben a versekben mértem fel először valós erőimet, vallottam be kudarcaimat, számoltam le a retteneteimet kompenzáló aszkétizmussal, fenegyerekeskedéssel, pózaimmal. S itt akarok visszakanyarodni kérdésedhez: ha én, verseimben apámat, anyámat, a szülőföldet emlegettem (emlegetem), akkor tulajdonképpen ahhoz az ideális ősállapotomhoz mértem (mérem) magamat, amelyet még semmi sem torzított, semmi sem térített adottságaimmal ellentétes irányba. Az én utam furcsa anomáliákon, kitérőkön keresztül vezetett (vezet) a józanabb, reálisabb önszemlélet felé. S ezen az úton biztos útjelzőnek bizonyult a szülőföld, az anya- s apakép, illetve életemnek az a szakasza, amit ezek a jelképek jeleznek. — Nem mindenben adottságaidnak megjelelő irányban lendítettek tovább a komáromi évek sem — mondtad az előbb. Mi volt az, amiben mégiscsak segített a komáromi műhely? — Komáromban született „mogorvaságom”, mizantrópságom mítosza. Bizonyára nem alaptalanul és nem oktalanul. Mégis azt kell mondanom, hogy a komáromi gimnázium műhely volt számomra. Pedig tanáraink nemigen irányítottak bennünket valamiféle szellemi műhely kialakítására. Ott, akkor, a diákság természetes rajzása teremtett alkotó légkört, nevezetesen az a tény, hogy Komáromban 1950-ben, 51-ben hatalmas diáktömeg jött össze, s nagy volt a kiválasztódási lehetőség. Az lett volna inkább furcsa, ha nem alakul ki a miénkhez hasonló közösség. Minket, onnan induló írókat, akkor írogató diákokat elsősorban a diákközösség formált. A többnyire magyarországi iskolákból hazakerült, erős, politikus szervező egyéniségeknek és alapos természettudományos műveltségű nagydiákoknak köszönhetően olyan magas szervezettségű miniatűr társadalom született az egykori bencés gimnázium pirostéglás falai között, amely az irodalmat illetően sem elégedhetett meg a középszerrel. Ha össze kéne foglalnom Komárom tanulságát, akkor azt mondanám, hogy Komárom gondolkodni tanított, fizikára, matematikára, filozófiára, politikára szorított bennünket, s ennek köszönhetően mi, irodalmi érdeklődésűek is a gondolat oldaláról közelítettünk az irodalomhoz. Az irodalomnak ez a „gondolati” megközelítése bennem máig megmaradt. Hogy hasznára vagy kárára van-e írásaimnak, azt döntsék el mások. — A kívülálló szemével különösen élénknek, a maihoz képest jóval pezsgőbbnek lá'- szik az ötvenes évek közepének pozsonyi magyar szellemi élete. Több nemzedéktársad megírta s elmondta már, hogy nekik, akkori főiskolásoknak mit jelentettek ezek az esztendők, s hogy mennyiben határozta meg a kor pezsgő szellemi élete további fejlődésük ütemét és irányát. Te hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre? — A csehszlovákiai magyar szellemi mozgás az ötvenes évek közepén Pozsonyban már erősen differenciált volt. Az írók az írószövetség igen aktív magyar szekciójában csoportosultak. Mi akkoriban még főiskolások voltunk, de a szekció minden rendezvényén részt vettünk: végighallgattuk a szekcióbell heves vitákat, jártunk idősebb író- kollégáinkkal irodalmi estekre, s részt vettünk a szekció ún. tanulmányi kirándulásain is. A szellemi élet másik góca a CSEMADOK volt. Pozsonyban ez az egyesület akkor főleg ünnepi műsorokat, irodalmi esteket szervezett.
