Irodalmi Szemle, 1978
1978/5 - FIGYELŐ - Karsay Katalin: A tenger küszöbén
JFIIOS-WIEIL® A tenger küszöbén (Gulyás József: A tenger küszöbén, Fórum, Újvidék, 1977.) A különféle versantológiák jegyzetei Gulyás József életét szűkszavúan ismertetik: 1937- ben született Ludason. Hányatott életet élő, szívósan dolgozó, autodidakta költő. Művei: Csak ember vagyok, 1959; Könyörgés magamhoz, 1965; Vörös fagyöngy, 1970; Pirossal, feketével, 1972; és az itt bemutatásra kerülő, 1977-ben megjelent verseskötet, A tenger küszöbén. Gulyás József valóban autodidakta költő. Nem tartozik semmilyen irodalmi iskolához, a mai jugoszláviai magyar költészet magányos embere. Nagy önbizalommal, magabiztosan indult el a költészet útján; „Szeretném, ha a költészet, az irodalom és mindennemű művészet fegyver, azaz eszköz lenne a történelmi folyamatban, az emberiség kultúrája érdekében hatna, saját nyelvén..” (Vajdasági ég alatt, 1960.) Vajon költészetté vált-e ez a program Gulyás Józsefnél? Megtalálta-e a költő a fegyver-erős nyelvet? Nem lehet egyértelműen igennel felelni a kérdésekre. Gulyás József kört rajzolt maga köré, melyből alig láthat messzebbre önmaga világánál. Kétségkívül megélt szenvedéseit, rezignált napjainak élményét hordozta magában — „össfeeszorított fogaim közt tartom az életem, viszem.” Nem tudta ezt az életet elengedni,, szabadulni se tudott tőle, pedig szemét elhomályosította... „Nagy szavakba vesző panaszkodások” voltak a Gulyás-zsengék, pesszimizmus és bölcs lemondások. Lemondás az örömről, a jobbra fordult sorsról, de nem a költészetről. Szívósságát, hogy a költészet mesterségét kitanulja, nem törte meg egyetlen negatív előjelű kritika sem. Megérte, mert költészete formailag letisztult. A kezdeti „túldúsított” szavak keményebbé, szikárabbá, a túlexponált képek finomabbá váltak. Az első verseskötet központi szava az őrült volt, a másodiké a halál. A tenger küszöbén címűben a leggyakoribb szó a csend és a vér, s a velük alkotott szóképek. A kötetek kiemelt szavai közt az érzelmi rokonság nyilvánvaló. Bezártsággal, rezignációval, békétlenséggel, komor nyugtalansággal ( ......Könyvecskédben a neuraszténiás a lkat bélyege”.) találkozunk. Az új kötet tartalmilag alig hozott változást: Szobám lezárt koporsó, Nem ér le hozzám a leghosszabb sikoly, agyad fölakadt kerék, az időt nem lehet érezni... (Agyad jölakadt kerék) A „csigaház” nem tört össze, de „lezárt koporsóvá” súlyosbodott. A költő vágyán a semmifelé, az ünnepek „elhervadtak .. Ezt is elküldtem, talán ő volt az utolsó, öregember, kezdheted a haldoklást,
