Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - KRITIKA - Popély Gyula: Kővágó László: Kisebbség — nemzetiség

Lenin arra is felhívta a figyelmet, hogy különbséget kell tudnunk tenni nacionalizmus és nacionalizmus között, azaz másképp kell értelmeznünk a többségi nemzet támadó, elnyomó nacionalizmusát, és másképp a kisebbség védekező, mintegy önvédelmi nacio nalizmusát.

A nemzetiségi kérdés — illetve az arra való hivatkozás — az első világháborút lezáró békeszerződésekben kardinális szerepet játszott. A nemzetközi diplomáciában, de a politikai közvéleményben is divatos szólammá rált a népek önrendelkezési jogának emlegetése. A szerző helyesen mutat rá, hogy a győztes antanthatalmak és szövetségeseik ennek ellenére „az önrendelkezési jog alkalmazási formájaként meghirdetett népszavazást területek hovatartozásának eldöntésére csupán néhány jelentéktelen esetben alkalmazták”. Európa térképét újraszabták anélkül, hogy ezzel akár csak megközelítették volna az európai nemzetiségi problémák végleges rendezésének ügyét, főlej a Baltikumtól a Balkánig terjedő területen, Európának ebben a viharzónájában.

Az első világháború után a győztes hatalmak által létrehozott Népszövetség volt hivatva szavatolni az európai kisebbségek, nemzetiségek védelmét. A szerző kitér a Nép- szövetség kisebbségvédelmi garanciális rendszerének bemutatására. Helyesen húzza alá azt a már valamennyiünk által jól ismert szomorú valóságot, hogy „a gyakorlatban mindinkább bebizonyosodott a népszövetségi garanciák hatástalansága. A rendszer, amelyhez az érdekelt kisebbségek oly sok reményt fűztek, a harmincas években bürokratikus huzavona zsákutcájává vált.”

A kisebbségek ügyét a második világháborút lezáró béketárgyalások sem rendezték, s így ez a kérdés — ha ideiglenesen háttérbe szorítva is — sokáig vajúdó, megoldatlan probléma maradt. A kisebbségvédelem nemzetközi garanciális rendszerének létrehozása helyett a győztes hatalmak ekkor a nemzeti kisebbségek asszimilálásának híveiként léptek fel. E tétel illusztrálásaként és egyben igazolásául a szerző idézi Bedell- Smith amerikai és lord Hood angol delegátusoknak a párizsi békekonferencián elhangzott kijelentéseit: „Az Amerikai Egyesült Államok polgára nehezen érti meg, hogy a faji kisebbségek fennmaradásukat kívánják, ha asszimilálódhatnak” — mondotta Bedell-Smith, amelyre angol kollégája így válaszolt: „Egyetértek. Az legyen a célunk, hogy a faji kisebbségek asszimilálódjanak azokban az országokban, amelyekben élnek, ne pedig az, hogy fennmaradjanak.”

A második világháború után létrehozott Egyesült Nemzetek Szövetsége Emberi Jogok Bizottságának elnöke a kisebbségek, nemzetiségek jogait egyszerűen az általános emberi jogok függvényeként értelmezte, s kijelentette: „Ha tiszteletben tartják az egyének emberi jogait, úgy nincs többé szükség a kisebbségek jogainak kinyilatkoztatására.” Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának 1947 óta van kisebbségvédelmi albizottsága is, ennek ellenére egészen 1966. december 16-ig várni kellett, amíg az ENSZ közgyűlése olyan dokumentumot fogadott el, amely már konkrét említést tesz „etnikai, vallási ás nyelvi kisebbségekről”, azok Jogairól. Az említett ENSZ-dokumentum kimondja, hogy „azokban az országokban, amelyekben etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek vannak, a kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni, hogy ugyanazon csoport tagjaival együtt alkalmazzák kultúrájukat, megvallják vallásukat és gyakorolják szertartásaikat, valamint hogy használják anyanyelvűket". A kisebbségi, nemzetiségi kérdés iránti fokozódó érdeklődéssel magyarázható, hogy 1974. június 25. és július 3. között sor kerülhetett az ENSZ kisebbségi szemináriumára a jugoszláviai Ohridban.

A kisebbségi, nemzetiségi kérdés világméretű rendezésének, illetve a kisebbségi jogok nemzetközi kodifikálásának egyik fő akadálya — mutat rá a szerző —, hogy a nemzetközi jogban mind a mai napig nem sikerült általánosan elfogadott definícióval körülhatárolni a kisebbség fogalmát. Többféle régi és újkeletű definíciókísérlet létezik, de egységes és általános meghatározás megszövegezése és elfogadása — erről az ohridi szemináriumon is sok szó esett —, bármennyire is szükséges volna, egyelőre kilátástalannak tűnik. A terminológiai bizonytalanság ellenére — vagy talán épp ennek következtében — a tudomány, a jog és a publicisztika többfajta kisebbséget különböztet meg. Az ohridi szemináriumon kifejtett nézetek alapján a kisebbségek következő fajtái különböztethetők meg: 1. faji kisebbség, 2. nyelvi kisebbség, 3. etnikai kisebbség, 4. nemzeti kisebbség, 5. vallási kisebbség, 6. őslakos kisebbség, 7. törzsi kisebbség, 8. bevándorolt és vendégmunkás kisebbség. Ezt a felosztást sem tarthatjuk problémátlannak és általános érvényűnek. A szerző szerint azonban a kisebbségi kérdés lényege „jóval mélyebben fekszik a definíció vagy a terminológia szintjénél. Nem a megnevezésen