Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - LÁTÓHATÁR - Ballek, Ladislav: Tavasz a Jégen (novella)

galambot; Palánkon minden fajta közül csak a parasztgalambot vágták le, a többit dísznek tartották.

A kemencék, tűzhely-sütők, kémények ellenőrzése és alapos kitisztítása majd meggyújtott újságpapírral való kipróbálása után megjavították vagy kicserélték az ajtók és ablakok szigetelését.

Az ősz utolsó száraz és napsugaras napjait az emberek a lakások, házak nagytakarítására, a meleg téli ruhanemű szellőztetésére használták ki, azaz hogy megszabadították a dohány- és naftalinszagtól, dunyhákat, pokrócokat, matracokat, sálakat, kesztyűket és karmanytúkat kiszellőztették, de a padlásokat, folyosókat s a ház minden helyiségét, tehát még a kamrákat és pincéket is kitakarították. Ezután mindent, ami még nem volt a helyén és rendjén, helyre raktak, bekenték a zárakat, beolajozták az ajtókat, befestették az ablakrámákat és a kapukat, végül kitakarították az udvart és a kertet, ezután mindent becsuktak és kulcsrazártak. Ezután a temetőben elégették a gyertyákat, így hát lelki üdvösségük érdekében is cselekedtek valamit.

S jöhetett a tél és lehullhatott a hó. Jönnie kellett, mindnyájan igényelték és vágyódtak utána, hogy a hó betakarja a földet, amit az utolsó gyümölcsétől, fűszálától is megfosztottak, csekélyke valamit hagyva a vadaknak és madaraknak — hogy elfödje a szennyes, széttaposott, öreg ringy-rongyok halmazához hasonlító földet. A havazást várták, a havat, hogy takarná be a világot, ezt a fárasztó emberi esztendőt, amely nem volt bűnök, kicsapongások, borok és egyéb szennyek híjával. Mindezt a fagynak kellett lemarnia a világról. S a hónak kellett kegyelmesen beborítania. Jöhetett a tél, a hó, senkit sem lephetett már meg, mindenki gondosan felkészült rá. Gondosan és jól. De hogy milyen gondosan és milyen jól, azt csak egy alapos tél vizsgálhatta fölül.

Igazi telet Dél-Szlovákiában csak ritkán él át az ember, s mi több, azok sem tartanak hosszan. Karácsonyig ritkán havazik, ritkán érkezik meg a fagy, s ha igen, a hó akkor sem marad meg sokáig. Mihelyt kiderül az ég, a hó elolvad és jókora sár marad utána. Vad szél fúj, örökké tútúl, rázza és csapkodja a kapukat s az ablakrámát, letördeli a fák ágait, a füstöt betereli a keskeny utcákba, s végül idekergeti az esőt. Az emberek esernyők alatt görnyedeznek, köpenyekbe burkolóznak, sietnek s gumicsizmájukkal csapkodják a ritka sarat. S azok, akik ebbe a déli, határmenti városba nemrégen költöztek le északról, egész napokon át dühöngenek, nem képesek levetkőzni rosszkedvűket, morcosságukat.

Néha, ha pont délben amúgy istenigazában kisüt a nap, szinte lehetetlenség megállapítani, milyen évszak van itt. Az idő felmelegszik s az ember a levegőben vagy az elmúlt őszt, vagy a túlkorai új tavaszt érzi s a lelkét nyugtalanság tölti el.

Az emberek ámuldozva és hitetlenkedve nézték a hulló havat. Havazott és havazott alkonyattól reggelig, úgy szakadt le a fellegekből, mint valami régvárt követ, és elterült a földön. Késett, de megérkezett, mintegy kedves, várt és sejtett vendég. Fei- legekben áramlott a városra, s mindenkit ámuldozásra késztetett, míg teljesen be nem sötétedett.

Egész héten hullott és ritkás ködöt is hozott magával.

Hét nap múlva abbamaradt a havazás és az egész város káprázatosán feltündökölt. Hirtelen kisütött a nap. A háztetőket vastag hóréteg borította, a kerteket háromszor olyan vastag; a járdák és utak szélén az elhányt hó magas falai húzódtak, majdnem olyan magasak, mint egy felnőtt ember. S mihelyt az emberek megpillantották ezt a napsütést, máris rémülten néztek egymásra, és gyanakodva figyelték a felhőket. Halványkék és tiszta volt az ég, az egyáltalán nem téli jellegű napsugarak vésztjóslóan melegek, délfele forróak voltak. Ebben a pillanatban minden megmozdult. Az ereszek megcsordultak. Egész hódarabok csúsztak le a tetőkről és tompa puffanással hulltak a járdákra, veszélyezetetvén a járókelőket, elborítván a gyerekeket. Az utcákon tócsák, majd túlságosan vidáman csobogó patakocskák jelentek meg.

A hó két nap alatt eltűnt. A folyó szintje hirtelen megemelkedett, a víz kiömlött partjai közül és néhány óra alatt elöntöte a réteket és zavaros, hullámzó, hatalmas tóvá változtatta őket. A várost árvíz fenyegette. A folyó felső folyásánál emelkedő dombokon is olvadt a hó. Az egész vidéket elérte a hőhullám.