Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - Egri Viktor: A hallgatás évei (regényrészlet)

bátyámat, a felesége Myjava környékéről származó árja szlovák nő volt, házasságuk azonban a nagy korkülönbség miatt töréssel fenyegetett, s később az üldöztetés idején váláshoz vezetett. Lakását átengedte feleségének — Ervin, a kisfia, az anyjánál maradt, s ő maga egy Convent utcai panzióban húzódott meg. Ügyvédeskedése idején vasúti talpfa külföldi eladásának közvetítésével is foglalkozott, s volt némi megtakarított pénze.

Egy-két évig elhúzom, amíg ez a cirkusz befejeződik — mondta nekem egyszer, amikor a panzióban, ahol egy Wertheimer nevű volt nagyszombati szesznagykereskedő és ecetgyáros ferdevállú fiával lakott egy szobában. A keresztnevét elfelejtettem, de sovány arca, gunyoros száját megszépítő gyönyörű, melegfényű haja és nagyon ápolt nőies keze még emlékezetemben él.

Ali tragikus haláláig túlságosan optimista volt. Csak a felszabadulás után tudtam meg, hogy egy razzia áldozata lett. Mások szerint önmaga okozta vesztét. Nem tett lakatot a nyelvére s akadt a lakótársak vagy az alkalmazottak között valaki, aki sza- badszájúságát beköpte — a jó ég a megmondhatója, miféle jutalom fejében. A Gestapo nem spkat teketóriázott vele. Elhurcolták a Göring utcai laktanyájukba és ott, bizonyára minden kihallgatás nélkül agyonlőtték.

A feketehajú púpost nem láttam többé. A nácik áldozata lett.