Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - FIGYELŐ - Bozsaky Katalin: A kultúra törvényszerűségeinek védelmében
Leszögezhető tehát, hogy a fa] és a kultúra közötti benső kapcsolat nem bizonyítható, s a szerző szavaival... „hangsúlyoznunk kell: sohasem lehetünk biztosak benne, hogy a primitív törzs értelmi karaktere az oka alacsonyabb kultúrájának”. A kortársak, sőt néhány későbbi kritikus is kifogásolták Boas ún. „elmélettelensé- gét”, idegenkedését az általánosításoktól. Holott magában az említett műben [A prim, ember értelme) is találunk bőven értékes elméleti fejtegetéseket, a kísérleti eredmények kritikáját túlmenően is. Külön fejezetet szentel a kultúra fogalmának, a kultúra „mibenlétének” tisztázására. Definíciója szerint „a kultúrát úgy határozhatjuk meg, mint azoknak a szellemi és fizikai reakcióknak és tetteknek összességét, amelyek egy társadalmi csoport egyedeinek kollektív és egyéni magatartását jellemzik természeti környezetükkel, más csoportokkal, a saját csoport tagjaival és minden egyénnek önmagával szemben. Magában foglalja ezeknek a tetteknek eredményeit, s azoknak a csoportok életében játszott szerepét. Ezeknek az életmegnyilvánulásoknak a puszta felsorolása azonban még nem a kultúra. Ennél több az, mert elemei nem függetlenek, hanem struktúrájuk van.” Az elemek strukturális összefüggését hangsúlyozza az antropológia tárgykörének meghatározásához is. Véleménye szerint az antropológia az emberiséggel mint egésszel kell, hogy foglalkozzon — ideértve a régészetet, őstörténetet, de az adott kor társadalmi és kulturális jelenségeit is. Ugyancsak a kultúra minbenlétének elemzésével kapcsolatban mutat rá, hogy milyen fontos szerepe van az átadásnak. Hiszen, ha jól meggondoljuk, a civilizációk egyike sem volt egyetlen nép alkotó erejének terméke. Ahogy Boas megfogalmazta: „az eszmék és találmányok az egyiktől a másikhoz vándoroltak, és — bár az érintkezés tempója lassú volt — az ókori fejlődéshez valamennyi akkor élt nép hozzájárult”. Számtalan bizonyíték került elő, amelyek szerint az eszmék mindaddig terjedtek, amig az egyik nép érintkezett a másikkal. Terjedésüket nem korlátozta sem a faj, sem a nyelv. Elméleti összegezését korának tudománytörténeti bírálatával is kiegészíti. Gyakorlatilag ez a bírálat szolgáltat alkalmat arra, hogy kifejtse az álláspontját az evolucionizmussal kapcsolatban is. Elítéli a kultúráknak a találmányok sora alapján való merev, abszolút értékelését. Leszögezi továbbá, hogy „maga a tudás nem jelenti a kultúra gazdagságát, hanem a kultúra koordinálása szabja meg Ítéletünket.” S így tulajdonképpen a primitív és a civilizált ember gondolkodásmódjának különbsége abban áll, hogy eltérő annak a hagyományos anyagnak a jellege, amelyhez, az új „érzéklet” kapcsolódik. A könyv terjedelmileg jóval kisebb része 3 Boas-műből közöl fejezeteket; nevezetesen a „Primitív művészet” (Primitive Art). „Általános antropológia” (General Antropology), és „A kwakiutl indiánoK néprajza” (The Kwakiutl Ethnography) című írásokból. Mindhárom mű pregnáns példája és egyben bizonyítéka is a szerző sokoldalúságának és nem kevésbé szakértelmének, mellyel a címek által jelzett problémákat megközelíti. A primitív művészet bemutatott fejezetei a grafikus és plasztikus művészetek* valamint az ábrázoló művészet elemzésével foglalkoznak. Ez a viszonylag kései mű sok fontos, alapelvet tartalmaz. Minden túlzás nélkül állítható, hogy magas színvonalon megírt művészeti tanulmány. Több törzs művészetének beható tanulmányozása, ezek összehasonlítása eredményeként született meg, néhány fontos megállapítása. Szerinte az esztétikai érték megvalósulását minden esetben a technika fölötti uralom megszerzése előzi meg. Továbbá, hogy a forma keresése a technikai tevékenységgel együtt fejlődik ki. „A művészet lényeges vonásai tehát: a forma és a magunk tevékenységéből való származás.” Rámutat a ritmikus ismétlődés és egyensúly fontos szerepére és meglétére minden művészinek mondható alkotásban. Tulajdonképpen az Irodalom, zene és tánc című fejezet (Az általános antropológiából) is bizonyítja ezt a tételt. Mindezek után elmondhatjuk, hogy a Primitív művészet és az Általános antropológia olyan művészet-etnológiai kutatási módszert illusztrálnak, melynek megvalósítása napjainkig egyedülálló. Ugyanez mondható A kwakiutl indiánok néprajza fejezeteiről. Elismeréssel szólhatunk a könyv esztétikai értékét növelő képanyagról is. A fordítás Bónis György (I., II., III. rész) és Sárkány Mihály (IV. rész) munkája. A szerkesztés és válogatás Boglár Lajost dicséri. (Gondolat, 1975) Bozsaky Katalin
