Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - Gál Sándor: Délelőtti havazás..., Fordulj felém (versek)
GÁL SÁNDOR Délelőtti havazás 1978 január húszadikán i csak el ne tévedjek ebben a sűrű fényességben 2 az önmagából eredő patak mint könnyű zene körülfoly hej kérdem a távozó szarvasokat mire ez a sok gyertyafény a kietlen erdőn 3 lehúnyt szemed mondd miféle magasságért könyörög kalitka-nyitó madár-röptető 4 erdőket hajtató vadakat zargató szarvasnyomból ivó szarvassá változó halállal havazó te bennem lakozó 5 mustárvessző kilenc ága kigyulladt kövér-faros gazdasszonyok vidulnak kilencet fial a koca kilencet gömbölyödhet farosodhat kigyelmed 6 úsznak a madarak utánad bársonyos melledre leszállnak csipegetnek eszegetnek nem érzik a veszedelmet pedig mozog tornyosul olthatatlan lángja gyűl 7 itt a hófehér ménes itt e hófehér pusztaság közepén hófúvás-halmokon fúvott hó-hegyeken teremtő isten tél-mereven mozdulatlanul 8 csak el ne tévedjek ebben a fényes sűrűségben ő ez a kihantolt szépség ez a téli arc ez a fokos-él fényű reggel még a kopogásod is más benne derűsebb ilyenkor távolabb szálló virradataink hangja nyugalmam védelmezője a távoliét egésznapos vadonéban fordulj felém mielőtt bezárod az ajtót mielőtt elborítana e kihantolt szépség téli arca e fokos-él fényű reggel Fordulj felém
