Irodalmi Szemle, 1978
1978/4
IRODALMI SZEMLE KISGALÉRIA Nagy János Ember és anyag. Első látásra e két alapfeltételből lesz a szobor, mert az ember, a szobrász kíváncsi az anyag természetére, és kíváncsi önmaga határaira. De az igazi szobrok, az igazi művészet mögött több áll, több kavarog ennél: szenvedélyes küzdelem a formák legmélyebb titkainak feltárására, az anyagban lakozó szépség és igazság tökélyeinek megmutatására. Szép és keserves e küzdelem, mert a játék önfeledt gyönyöreit, a teremtés kínos poklait hordozza. A szobrászat ősi anyaga a fa. Témája pedig a természet. A mindenség tehát. Rodin testamentumának próféciája szerint: „A formákat úgy tekintsd, mintha minden feléd irányulna; minden élet egy központból sarjad, belülről árad kifelé.” Nagy János is a fát tartja a szobrászat felszentelt anyagának és eszközének. Azért a fát, mert abban ismerte fel a kővarázsló Rodin igazát, a saját képletes igazságát: minél mélyebbre küzdőd magad a fa testébe, annál sötétebb színezetű annak anyaga, annál elemibb igazságokig jutsz el, s ez ősmagból annál nagyobb világosságok feltárásához nyersz hatalmat. Vigyázz azonban, nehogy forgáccsá gyalázd a titkokat és igazságokat. Az anyagon belül úgy kell megtalálnod a benne lakozó forma legfinomabb és legpontosabb választóvonalait, ahogy a költőnek kell megküzdeni az egyetlen és pótolhatatlan szóárnyalatért. A forrás vizének játék megtalálnia útját, medrét a tenger felé, A szobrász dolga nehezebb ennél. Nagy János ezt az utat járja, ezt a nehezet, de úgy, hogy szélesebbé, járhatóbbá tapossa annak sarát és rögeit. Néha elkalandozik, viszi a szenvedély toronyiránt is, és így tapos új utakat, mert tiszteletet érdemlően vakmerő s termékeny ez a vakmerőség. Kőből, fémből és fából formált szobrai köztereken állnak. Ismertek. De az agyag- és gipsz-szobrok, a szobortervek, makettek, modellek ott sorakoznak műterme polcain. Ebből az előállapotból megtestesülni kívánnak, joggal közkinccsé lenni. És ott sorakoznak Nagy János érméi, plakettjei, melyekről alig tudunk valamit. Ezért e szűkös helyen most csak néhányat mutatunk be e másfélszáz darabra tehető érmekincsből, szerényen pótolva a kiállításrendezés eddigi mulasztását. Keszeli Ferenc Nagy János: Lányfe)
