Irodalmi Szemle, 1978
1978/3 - FIGYELŐ - (tóth l., gágyor, mészáros l., kulcsár f., szigeti, bodnár): Tollhegyen
lessük. Én azzal kimagyarázkodva, nehogy lekéssem a híradót, ők meg azért, mert számukra ezzel zárul a tévé műsora. Az esti meseműsorok és általában a gyermekműsorok között, számomra is tel- jesen érthetetlenül, alig kap helyet a nép, a népi. Hiánycikk a népmese, a mai gyermekkor legvonzóbb olvasmánya. Rengeteg viszont az úgynevezett mai mese. Ezekben a gyakran nagyon silány tartalmú és fantáziájú történetekben szerepel mindenféle. Nem tudnék lajstromot készíteni, így csak néhány témát említek: unalmas tanmese a rossz, rendetlen gyermeket elhagyó játékokról és azok visszatéréséről, a gyermek hirtelen megváltozása Saulnak is becsületére válna. Az absztrakt mesék után már a hároméves gyermek is csak legyint. Kit tud ugyan lázbahozni, amikor a dugóhúzó és az üvegmosókefe elindul világgá, és meg nem nyugszik addig, míg meg nem leli barátját, a sörösüveg kupakját. Mindez színes nonfiguratív díszletek között zajlik le (tán azért, mert a többgyermekes családok csak színes tévét vásárolnak?). Tagadhatatlan, hogy a mai témájú gyermek- mesék, vagyis kisfilmek között van sok sikerült alkotás is. Kedvencek a Lolka és Bolka, a Frakk, a Kukori és Kotkoda stb. Sajnálatos, hogy a „Rhémus bácsi meséi” sorozatnak gyermekszereplője úgy pö- szögött (s fertőzött pöszögéséveil), hogy a logopédusok (akik minden szülőt figyelmeztetnek a gügyögés, pöszögés ragályára) is erősen tiltakoztak volna, ha történetesen végignézik e sorozatot. Ebbe a rokonságba tartozik a selypítő Kacsa Kázmér és egyéb országos nyilvánosság előtt raccsoló, gügyögő mesehősök. A budapesti TV karácsonyi adásában két műsort néztek meg gyermekeim. Egy gyermekfilmet (Mándy Iván: Csutak a mikrofon előtt). Ezt a drágán előállított kétrészes filmet az Oj Tükör egyhasábos cikkben reklámozta. A történet a rádió gyermekszínészeiről szól, klánokról, lepénze- lésről — szóval a piszkos kis felnőtt világról —, s ráadásul még teljes igazság- osztásra sem kerül sor a történet végén. A másik műsorról ugyannak az újságnak műsorajánlata még azt sem tüntette fel, hogy gyermekeknek szól. Pusztán csak se hús, se hal címet (A Pécsi Körzeti Stúdió műsora) tudtuk előre. Véletlenül nem kapcsoltuk ki a tévét. Szerencsénkre! Olcsó környezetű, de ízléses, újszerű megoldásokban bővelkedő, izgalmas meseimű- sort teremtettek a pécsi színház és balett művészei. Népek mesél (akár ezt a címet is adhatták volna műsoruknak) dalban, táncban, mozgásban elbeszélve. Igazi színházi élményt nyújtott a színpadi eszközök együttes hatása. Nem, nem csupán a népmese mellett kardoskodom, hanem a jobb, színvonalasabb gyermekműsorokért. Olyanokért, melyek sem logopédiai hibákkal, sem az ötletek ürességével, sem dekadenciával nem „jeleskednek”. A népmesét „csak” mint kincset hiányolom. Hiányolják a gyerekek is. Három héttel karácsony után Csutakot már el is felejtették, de emlékeztek a pécsi mesékre, s felidézték játékaik közben a látott mozdulatokat, tánclépéseket. Ha érzésem nem csal, a karácsonyi fordulóban a népmese győzött, fölényesen, kiütéssel. (gágyorj Charlie és a medve Az Aranyláz kezdő képsorában Charlie a hófödte Alaszka fagyos földjén bandukol — és nyomában egy hatalmas medve lépeget ... Az Aranyláz talán Chaplin legjobb alkotása, hisz a groteszk mögött több rétegű szimbolika, értelem, kontextus húzódik meg. Az első képekben vázolt helyzet két szempontból is elgondolkoztató. Először is azért, mert Charlin ebbe a rövidke jelenetbe szinte egész művészetének a lényegét, újszerűségét belesűrítette. Mikorra a nézők ereiben meghűl a vér a fenti vészjósló helyzet láttán, a medve nyugodtan elfordul és bebújik egy barlangba. A dermedtséget a felszabadult nevetés válthatja föl. Ez Chaplin egyik legnagyobb művészi felfedezése: a sírás és a nevetés között váltakozó hangnem. A medve-jelenet másik vonatkozását a jel- képiség adja. A jelképiség Chaplin művészetének sokrétűségét bizonyítja; azt is mondhatnánk, hogy Chaplin gagjeinek intellektuális fullánkjai is vannak. Stanis- law Dygat például így próbálta megfejteni az elemzett jelenet filozófiai értelmét: mindnyájunk sarkában egy medve lépeget: valamilyen esemény, veszély, valami fontos dolog, amiről nem tudunk. A csavargó Charlie valóban a körülményektől
