Irodalmi Szemle, 1978
1978/1
Jifi Winter — Miroslav Švandrlík, Csehszlovákia: Pinochet koncertgitárja Branco Ejendič, Jugoszlávia: ^ Szöveg nélkül Až orosz forradalmi demokraták, akik közismerten nagy szerepet szántak forradalmi eszméik terjesztésében és erősítésében a szatírának, tulajdonképpen már végérvényesen megfogalmazták a szatíra küldetését. Pontos és igaz a meghatározásuk, mely szerint a szatíra „ha a kétségbeejtő betegségeket nem is tudja gyógyítani, az egészségeseket megerősíti egészségükben“, s ez lényegében megegyezik Lessing megfogalmazott hitével, aki az erkölcs óvszerének, mégpedig leghatásosabb óvszerének tartotta a nevetségest, a szatírát. A szatíra máig hatóan fontos, nélkülözhetetlen műfaj maradt. Léte figyelmeztetés, fölemelt ujj: kétségbeejtő betegségeiből nem gyógyult ki a világ. Léte megfellebezhetetlen bizonyíték: erkölcsünk óvásra szorul. Léte tanúság: itt élnek közöttünk azok az embertársaink, akikből kilobban a haragos ítélkezés, azok az embertársaink, akikben lobog a gyűlölet. Mert kell gyűlölni: az eszmékre puskacsövet irányítókat, a haladás ellen tankokat állítókat, a szögesdrót-szemüveg-kereteseket, a hamis törvények paragrafusának sötét, tekervényes folyosóin Ku-Klux-Klan csuklyában settenkedőket^ gyűlölni kell a repülőgép szentséges keresztjével a hátukon a „Golgotára“ vánszorgó hamis messiásokat és az Ember fiát a bombázók keresztjével a hátán a Golgotára küldőket is gyűlölni kell, gyűlölni kell a hangversenygitárjukon szögesdrót-húrokat pengető „nemzeti dalnokokat“, a Picasso fehér galambjának,
