Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - NAPLÓ - Csanda Sándor: Milan Pišút 70 éves
nikus, tökéletes harmóniájú világ helyett. Kathy szökése az érzelmek, a költészet és a filozófia nélküli világból tehát visszatérés az emberséges életbe. Gigin, Lucin, Juditon és Kathyn keresztül így üzen az írónő öntudatról, sorsvál lalásról, hazaszeretetről és humanizmusról, így tesz hitet az érzelmek, a költészet és a filozófia mellett. Néhány hónappal ezelőtt, első közlései felelevenítése közben írta le Ordódy Katalin ezeket a szavakat: „Jól esik néha visszapillantani, emlékezni, de azért szívesebben nézek előre, mert még vannak terveim, kitűzött céljaim, szépnek és jónak vélt elképzelések, amelyeket talán még lesz erőm megvalósítani”. Jubileuma alkalmából sok alkotó erőt kívánunk további céljai eléréséhez és elképzelései megvalósításához! Mészáros László Milan Pišút 70 éves Február 16-án ünnepli 70. születésnapját a szlovák irodalomtudomány s a közép-kelet- európai összehasonlító irodalomtörténet kiváló képviselője, Milan Pišút egyetemi tanár. Mint a magyar nyelv és Irodalom szakértőjével, gyakran találkozunk vele a nemzetiségi irodalom alkotásait értékelő bizottságokban. Őszinte jóakarattal és szakmai tanácsokkal támogatja a hazai magyar szakosok tudományos továbbképzését, s jórészt az ő érdeme, hogy irodalmunk első klasszikusának, Fábry Zoltánnak szlovák fordításban is megjelent egy könyve, amelyhez előszót irt. Számos magyar vonatkozású tanulmányában ma is érvényes és időszerű igazságokat állapít meg. Pl. Petőfi és Janko Kráľ című tanulmányában bebizonyítja, hogy a szlovák költőre hatott Petőfi költészete. „De ugyanakkor kétségtelen tény, az is, hogy Petőfi és Kral a maga irodalmában két teljesen önálló költői egyéniséget jelent. Petőfi a magyar irodalom adott fejlettségi fokán az önkifejezés lehetőségeit a maximális mértékben ki tudta használni. Sokkal változatosabb skálán játszik. Král'nak nincs szerelmi költészete, nem is szólva azokról a folklorisztikusan tréfás és bordalokról, amelyekkel Petőfi éppen kezdetben olyan rendkívül nagy népszerűségre tett szert.” (Tanulmányok a csehszlovák magyar irodalom kapcsolatok köréből, Bp. 1963). Minket, akik tanítványai voltunk Pišút professzornak, főként két dolog ragadott meg egyéniségében. Az egyik bámulatos olvasottsága és tájékozottsága volt: nemcsak a hozzá közel álló irodalmakban (mint pl. a magyar, az orosz, a német) emlékezett általunk rég elfelejtett nevekre és könyvcímekre, hanem afrikai és dél-amerikai iro dalmakrói is emlékezetből tudott beszélni. Még vonzóbb volt mindig megnyilvánuló emberszeretete: bármilyen kérdéssel fordultunk hozzá, jóakaratáról, segítőszándékárói előre meg voltunk győződve. Későbbi irodalomkritikai polémiákban, az 1968-ban kiélezett szlovák-magyar viszonyban is igazi humanistaként, elfogulatlanul és igazságosan nyilatkozott. Széleskörű tudása és mély emberszeretete alkotják egyéniségének legfőbb jellemzőit. Tanulmányaiban és előadásaiban elsősorban a XIX. század szlovák irodalmával foglalkozott (Janko Král, a Štúr-iskola költői), de sokféle elfogultsága mellett talált időt arra, hogy a szlovákiai magyar irodalom lermékeit értékelje, ha erre szükség mutatkozott. Éveken keresztül írt magyar lektori véleményeket a Madách-díjat odaítélő bizottságnak, a hatvanas években szlovák folyóiratban is ismertette a hazai magyar nemzetiségi irodalom egy-egy évének termését s nem egy esetben a vélemények és ellenvélemények kereszttüzében — épp az ő véleménye volt a döntő, mert arról mindenki elismerte, hogy szakszerű és elfogulatlan. Ezért magyar tanítványai és barátai, nevében is további sikerekben gazdag, hosszú életet kívánunk Pišút professzornak, hogy még sokáig munkálkodhassék népeink barátságának, tudományos és kulturális eleiének elmélyítésén. Csanda Sándor
