Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Az Írószövetség magyar szekciója és az Irodalmi Szemle
/ Amellett az öncélú formalizmus hibájába is beleestünk akkor, amikor tartalom és program nélküli gyűléseket is megtartottunk, amelyeken még a fenti eredményekkel sem dicsekedhetünk. Nem csoda, ha ennek következménye az lett, hogy egyes összejöveteleken öten-hatan jelentünk meg, sőt feljegyzéseim szerint két ízben négyen voltunk. Kell-e ennél beszédesebb bizonyíték arra, hogy téves úton jártunk. Ha — úgy hiszem két gyűlésen történt ez — konkréten alkalmaztunk is segítő bírálatot, ez felületes volt, ad hoc rendeztük, előre fel nem készültünk rá, s így nem is hozhatta meg azt az eredményt, amelyet vártunk tőle... Egyoldalú lennék, ha nem mutatnék rá felcsillanó tényeire, amikor komolyan és megfelelő felkészültséggel indultunk egy munka megvitatására, mint például ez Dénes elvtárs (Dénes György — Cs. S.) könyve alkalmából történt. Az ilyen esetek fehér hollók voltak és nyom se maradt utánuk, mert végig nem sikerült keresztülvinnünk azt, hogy rendszeres jegyzőkönyvek készüljenek, melyekből ellenőrizhettük volna a feladatokat.” Tóth Tibornak (s vele együtt az akkori munkaközösség többségének) a hibák kiküszöbölésére tett javaslatai: 1. Egri Viktor mint az írószövetség teljes állású titkára vegye át a fiatal írók nevelését, adjon szervezeti keretet a szekciónak, 2. létre kell hozni egy állandó irodalmi újságot, 3. nyilvántartani a tehetséges fiatal írókat, s ösztöndíjjal kiküldeni „ipari és mezőgazdasági csatáink színhelyére”. A javaslatok közül nyilvánvalóan az irodalmi lap megindítására vonatkozó volt a legfontosabb, s mintegy öt évig e körül folyt a munkaközösségben a legtöbb vita, majd a felsőbb szervekhez való utánajárás, sürgetés. Konkrét formában is megfogalmazódik az irodalmi fórum alapításának terve az 1953. május 7-én tartott gyűlés jegyzőkönyvében a felszabadulás utáni szlovákiai magyar irodalmat értékelő beszámoló után: „Gály Olga az irodalmi újság helyzetéről számolt be, és azzal bíztatta a munkaközösség tagjait, hogy az írásban benyújtott kérelem alapján a szlovákiai írószövetség támogatja (értsd: támogatni fogja — Cs. S.] a munkaközösség kérelmét.” Rividesen elkészült az írók és kezdő tollforgatók nyilvántartása is, s ebben, már 1954 elején, 29 nevet találunk, de közülük csak négyen voltak az írószövetség tagjai, ketten tagjelöltjei, s még egyáltalán nincs nyilvántartva például Duba Gyula, Dávid Teréz, Rácz Olivér neve. 1955-ben a munkaközösség az írószövetség rendes tagjának javasolta Szabó Bélát és Dénes Györgyöt, tagjelölteknek Ozsvald Árpádot, Gyurcsó Istvánt, Veres Jánost, L. Kiss Ibolyát, A szekció első vezetőségét 1954 júniusában választottuk meg s a következő írók alkották: Egri Viktor (elnök), Sas Andor, Báb! Tibor, Dénes György, Tóth Tibor. A vezetőség 1955 májusában alkotó ösztöndíjra javasolta Ozsvald Árpádot és Gyurcsó Istvánt, az utóbbit azért, hogy elbeszélő költeményt írjon az 1931. évi kosúti véres pünkösdről. A sikerrel nem járó akciók közül megemlíthetjük, hogy Fábry Zoltánt 1955-től kezdve háromszor is javasolta a szekció állami díjra. Az „irodalmi szemlét” kérvényező írás másolata nálam is megmaradt, mivel — azzal a megokolással, hogy van írógépem — rám bízták a fogalmazvány legépelését. íme a hiteles szöveg: Csehszlovákiai írók Szövetsége szlovákiai tagozatának, Bratislava. A szlovákiai magyar íróknak és költőknek a Csehszlovákiai Írók Szövetségének szlovákiai tagozata keretében működő köre legutóbbi, 1953. V. 7-i összejövetelén azt a határozatot hozta, hogy kéréssel fordul a Csehszlovákiai Írók Szövetsége szlovákiai tagozata elnökségéhez egy magyar irodalmi jórum létesítése érdekében. Hogy ez az irodalmi szemle (kiemelés tőlem] a Kultúrny život formájához és tartalmához hasonlóan havonta egyszer jelen/en meg. Kérésünket a következő érvekkel támasztjuk alá: Az itteni, hazai magyar lapok túlsúlyban politikai küldetésüknél fogva nem tudják kellően támogatni a hazai magyar irodalom kibontakoztatását és a szocializmus építését elősegítő irodalmi törekvéseit. A szlovákiai magyar írók fejlődését és a harcos irodalom megteremtését csakis egy önálló magyar irodalmi fórum segítségével biztosíthatjuk. A magyar irodalmi újság nagyban elősegítené az új irodalmi tehetségek felkutatását és felfedezését is, valamint az eddig nagyrészt hiányzó irodalmi kritika kifejlesztését. A szlovákiai magyar irodalomnak különleges hivatása, hogy műfordítások útján bőségesen ismertesse és tolmácsolja a csehszlovákiai magyar dolgozóknak a cseh
