Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - MŰHELY - Kiss Péntek József: Te, Én, Emberlak (versek)
KISS PÉNTEK JÓZSEF Te, én Mennék, Fogva fogsz. — Almafák néznek — mondod — Ébren a város. Ablakok villognak mint fűrészlapok. Én szólnék: — Nehéz. Sötét madárhadak szállnak errefelé. Már elfeledtem régi hangom, régi szomjúságom. Nehéz. Sötét madárhadak szállnak. Emberlak Földtől plafonig ér a csönd. Az ember keveset ír. Még kevesebbet olvas. Ablakából látni: fűzfák dörzsölik vörösre a hajnali eget. A falakon képek. Múlt regék. Aki még él: az ember. Lelke elvetélt. Eső veri az eget. Az ember ágya alatt él megbújva a tragédia. Az ember hurkát spékel. Lát. Lélegzik. Hetente nyulakat hord a takarékba. Izzadnak bútorai. Törülközője a legnagyobb rendben. Fogasán esernyő zokog. Táska és kabát. Fűzfák dörzsölik vörösre a hajnali eget. Földtől plafonig ér a csönd.
