Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - Ozsvald Árpád: Solaris (vers)
harcának igaza és értelme. Ezért volt törvényszerű 1948 februárjában a párt győzelme, hogy szükségszerűen bekövetkezzen a nemzetköziség eszméjének a gyakorlattá válása, hogy lehetségessé tegye a széleskörű szocialista-társadalmi kibontakozást. Elkerülhetetlen korforduló volt a prágai Február, történelmi igény szülte, s kötelező ereje ma is érvényes a Dunatájon, olyan egyetemes néptársadalmi igazság, melyben a nemzetek igaza mellett a nemzetiségek igazsága is aktívan és meghatározóan van jelen. OZSVALD ÁRPÁD Solaris Emlékeinkből teremtjük újra a tárgyak furcsa mását, hullámzik, alkot az örökké változó tenger a Solaris bolygón, óriás csecsemők gőgicsélnek sziklabölcsőben, sárga szalmakalapok lengenek Van Gogh képein, Hamupipőke fehér galambjai még nem válogatták ki a kölest meg a borsót, pedig ez a szomorú leány már ült a küszöbünk előtt. Emlékeinkből teremtjük újra az elmúlt nyarak homokvárait, kibomlott sállal mindig a hűvös szélnek, a kapuban anyánk feketén, riadt szemekkel, mint árva kis madárka, integet, de mi már a szivárvány rétjein lépkedünk. Utunk mentén elhagyott boronák ágaskodnak. Vilém Závada: Válogatott versek. A védő borítót tervezte: Jozef Michaláé.
