Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - KRITIKA - Farkas Veronika: Képzőművészeti kritikánkról

későbbtől foglalkozik intenzívebben képzőművészettel kapcsolatos írások közlésével. Ennek oka nyilván indokolható, de nem ennek az írásnak a feladata e kérdésre a választ megadni. Mai képzőművészeti kritikánk egy helyben topog, s még mindig az ismeretterjesztés szintjén mozog, fő céljának csak az ismeretek terjesztését, a képzőművészeti eseményekről való tájékoztatást tartja. Tévedés azt hinni, hogy a tárlatlátogató közönséget a pusztán csak információra szorítkozó írások kielégítik. Inkább az a benyomásom, hogy a néző szeretne minél többet tudni a művekről, s a különböző méltatások segíthetnék a befogadót saját véleményének kialakításában. S mivel szakemberhiány van e területen is, s a néhány végzett művészettörténész is keveset publikál, gondolom, inspiráló hatással lenne egész képzőművészeti kultúránkra, ha maguk a képzőművészek is tollat fognának s elmondanák véleményüket egy-egy kiállításról, vagy más közérdekű képzőművészeti problémáról. Hasonlóan, mint ahogy ezt Tőzsér Árpád az Irodalmi Szemle 1977/3-as számában, az irodalmi kritika fellendítése érdekében elmondta, s felszólította íróinkat, költőinket a kritika művelésére.

A kézőművészeti kritika megteremtése érdekében nagyobb fórumot kellene adni a napi- és hetilapokban, valamint az Irodalmi Szemlében az elméleti fejtegetéseknek is, s nem kellene félni a műfajproblémákat felvető írások közlésétől sem, hiszen a szaklap hiányát a meglévő sajtóorgánumnak kellene pótolnia. Reméljük, hogy a Madách Könyvkiadó rövidesen meginduló társadalomtudományi kiadványai a képzőművészeti szakfolyóirat hiányát is pótolják majd.

Miroslav fhlupač (Csehszlovákia]: Mementá