Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - NAPLÓ - Szántó György: Adalék egy Krammer-levélhez

Adalék egy Krammer-levélhez

Aki nem él magyarlakta vidéken, nehezen jut hozzá az Irodalmi Szemléhez vagy más magyar nyelvű folyóirathoz. Pedig számos cseh és szlovák barátom, ismerősöm van. akik érdeklődve lapoznak bele az íróasztalomon, könyvespolcomon fekvő magyar lapokba. Például Štefan Burán, hajdani tanárom, akivel Prievídzán barátkoztam össze, egymás törekvéseit ösztönző, segítő férfibarátsággal.

Mikor a bányavárosban úgy tizenöt esztendővel ezelőtt az idősebb, de még ma is karcsú, szinte legény-forma tanár és a fiatalon is öreges, mert elhízott orvos összekerültek, sokáig csak földiek módjára örültek egymásnak, fel sem említve a háborús éveket s a felszabadulás utáni Időket. Hiszen volt mivel foglalkoznunk ott az iparvidéken, amelynek kórházra, iskolákra, művelődésre, sportra, szórakozásra és még sok egyébre volt szüksége. Ámde éppen sokoldalú s közös munkánk végzése közben ismertük fel: a múltról is bátran beszélhetünk, mert a jelent egyforma lelkesedéssel formáljuk, s hasonló elképzelésünk van a jövőről is.

Időközben privigyei barátaimtól elsodort a sors; Štefan Burán is csak egyszer látogatót meg Prágában, az iskolaügyi dolgozók szakszervezeti értekezletének egyik résztvevőjeként. Egy ideig még elszakadásunk után is figyelemmel kísértem munkásságát, amit a járási lap olvasása és a gimnáziumi évkönyvek tanulmányozása tett lehetővé, azután az évkönyvek is elmaradtak. S mikor Kovács Endrének Egy humanista vallomása című írását olvastam az Irodalmi Szemle 1977/5. számában, nem álltam meg, hogy a folyóiratot el ne küldjem Burannak, akiről a Kovács által közreadott Kram- mer-levélben szó van. Tudtam, hogy rég nem látott barátomnak jól fog esni a megemlékezés. S lám e szlovák tanár, érdemes pedagógus oly meleghangú vallomással válaszolt, hogy sorainak, úgy vélem, a Szemlében a helye.

„Kellemes meglepetés Kovács Endre írása az Irodalmi Szemlében. — írja Štefan Burán. — Igen jő emlékeim vannak vele kapcsolatban még a megszállás idejéből. Több alkalommal találkoztunk, s akkor igen becsültem állásfoglalását a szlovák kisebbséggel szemben, állásfoglalását az akkori sovinizált viszonyok közepette való nemzetiségi együttélés kérdéseiben. Ezért lapozgatom szívesen Az új szlovák regény című könyvét is, amelyet így dedikált:

Pánu kolegovi Št. Buranovi na pamiatku

E-ujvár 1943. V. 10. Andrej Kovács

Ismered-e ezt a könyvet? Budapesten jelent meg ugyanazon évben a Pázmány Péter Tudományegyetem filológiai intézetének kiadásában. A továbbiakban még nagyobb tiszteletben tartottam Kovács tanárt, még közelállóbbnak éreztem, magával ragadott a munkássága és a szemlélete. Sajnos, a felszabadulás után már nem volt alkalmam találkozni vele, s most sem tudom, hol működik, szívesen látnám viszont annyi év után.

Ami Krammer tanárt Illeti, emlékeim diákéveimbe nyúlnak. Az első köztársaság idején, újvári gimnazista koromban ismertem meg. Akkoriban a gimnázium épületében egy fedél alatt tanultak a szlovák intézet és a magyar tagozat diákjai. Krammer Jenő a magyar gimnazistákat tanította, de nagyra becsülték szlovák osztályok tanulói is. Kitűnő pedagógusnak és jó embernek ismertem meg. Oly közvetlenül és kedvesen reagált szlovák köszöntésünkre és mindig módot talált rá, hogy elbeszélgessen velünk.

Krammer tanár úr készségesen elvállalta a magyar nyelv tanítását a nem kötelező tárgyak közt azon diákok számára, akik a nemzetiségileg vegyes területen szükségét érezték a kölcsönös megértésnek és megismerni kívánták a századokon át szomszédos