Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Horváth Júlia: Jobbágysors Gömörben
is gazdagabb és szegényebb alcsoportba rétegeződött. A paraszti népesség legmódosabb rétege a telkes jobbágyság, ennél szegényebb a féltelkes, negyedtelkes jobbágy. Az utóbbinak apró háziállata volt ugyan, de igavonóval már alig rendelkezett, földjét megművelni nem volt képes és előbb-utóbb zsellérré vált. A zsellérek között is különbség volt: amelyiknek a vagyona kitett legalább hat forintot, még adófizetőnek számított, akinek még eny- nyije sem volt, adómentességet „élvezett”. A XV. század első felében a népesedés növekedése még egyenletesnek mondható, a század közepe táján és második felében viszont a jobbágyporták feltűnő pusztulása észlelhető. 1494—95-ben 17,6 százalékkal kevesebb adófizető telket írtak össze, mint hetven évvel azelőtt. Az okok többfélék. Albert király halála után a főúri várak és udvartartások tetemes költségei igen súlyos teherként nehezedtek a jobbágyságra, s a rendes adókon kívül a jogtalanul kivetett adókat is kénytelen volt fizetni urainak. Az erőszakoskodó főurak gyakran egymás birtokait háborgatták, a jobbágyokat és azok marháit elhurcolták, s hogy lehetetlenné tegyék a jobbágycsaládok visszatérését, a portákat felgyújtották. 1446-ban a jánosiak Bellényt és Kurincot teljesen felégették. Gede várából Serkei György familiáris hadával a sárosi egyházra tört és annak minden felszerelését elrabolta. A serkeiek 1449-ben Bátka ellen vonultak, s az ottani jobbágyok hetven marháját hajtották el. Mátyás uralkodása idején a parasztok panasztételeit erélyesen orvosolták, s a király sokszor személyesen bíráskodott a hatalmaskodások ügyében, de halála után ismét megújultak a visszaélések, s így a népesség állandósulása nem következhetett be. A nagyurak egymás közötti torzsalkodásain kívül még a husziták húsz éven át tartó hadakozásai és az ellenük felvonuló királyi seregek pusztításai sorolhatók ama lényeges okok közé, amelyek a nép elszegényedéséhez és a nagy elvándorlásokhoz vezettek. Serke és Balog vára Giskra harcosainak kezére került, s a Balog-nemzetség földjeit egészen a Túróc- patakig birtokukban tartották. Ha egy-egy jobbágynak felégették a házát, elhajtották a marháit — a létalapja semmisült meg. Kilátása a helyzet javulására nem volt, elhagyta felperzselt, kipusztíott telkét, elvándorolt más vidékre. Főként a nagyobb városok vonzották, márcsak azért is, mert a városi közösség eredményesebben meg tudta védeni az életét és vagyonát. Vándorlásai a szomszédos déli megyékbe, vagy még messzebbre vezették el a gö- möri jobbágyot. Sokan északnak vették útjukat, mert a kiváltságokat élvező városok, Pelsőc, Csetnek, Dobsina, Rozsnyó, Betlér, Nagyrőce a bányászat révén előnyös megélhetési lehetőséggel kecsegtettek. A XVI. század elején azután bekövetkezett a legnagyobb csapás: a mohácsi vereség és a kettős királyság korszaka. Zápolya János a murányi vár gondozását a hírhedt Bazsó Mátyásra bízta, aki mindent elpusztított és kegyetlenül sanyargatta a népet. Ferdinánd spanyol zsoldosokat küldött a vár visszafoglalására, akik ugyanolyan gátlástalanul kínozták a parasztokat és a földjeiket is elvették. A Mohács utáni első Időkben a hódoltsági területek határa változó volt, aszerint, hogy a végvárak — Szendrő, Murány, Balog — mennyire tudták feltartóztatni a törököt. Kezdetben Gömör egyharmada sínylődött a török megszállás alatt, de más falvak is állandó zaklatásoknak voltak kitéve, s a megrémült nép ezekről a területekről is megadta az adót a portyázó török hadaknak. A nagybirtokosok megújuló hatalmaskodásától is a paraszti és kisne- mesi réteg szenvedett. A Balog várára rátörő Bebek Ferenc tízezer forintot rabolt el és sok jobbágyot magával hurcolt. Bebek György egész fegyveres haddal vonult Trizs ellen. 1566 körül a török Murány és Kraszna- horka várát kivéve elözönlötte a megyét, később pedig csaknem az egész Gömörre kiterjedt a hódoltság. Ezeknek az időknek a legsúlyosabb terhei: a portapénz, a robot és az igásrobot. A megye pénzadója teljesen kimeríti a lakosság teherbíró képességét. A robot legnehezebb része a széna- és fahordás, ebben mindenkinek részt kellett vennie még a házzal, állattal nem rendelkező zsellérnek Is. A tornaijai parasztoknak például Buda környékén kellett kaszálniuk és betakarítaniuk. Hacs annyit robotol a töröknek, hogy egyik jobbágy a másikat váltja a munkában, Beje is állandóan nekik dolgozik. Minden helység külön fizette a cenzust Fülekre, ami jóval nagyobb összeg volt, mint a császári adó. Ráadásul a várbéli tisztviselők is beszedték az adót, és szüntelenül robotra hajtották a teljes nyomorúságra jutott népet. Legfőbb jövedelmük a bányászat és szénégetés lenne, de a bányák föltáratlanul állnak. Az adózásoktól ki
