Irodalmi Szemle, 1977

1977/2 - LÁTÓHATÁR - Puskin, A. Sz.: Visszhang, Az arany és a kard, Skót dal (versek)

140 esztendeje halt meg ALEKSZANDR SZERGEJEVICS PUSKIN (1799— 1837), a világirodalom egyik legnagyobb lírikusa, költő és forradalmár. A klasszicizmustól és a romanticizmustól jutott el a népdal és a népies formák szépségeinek felismeréséig — így vált az orosz realizmus előfutárává.

A. SZ. PUSKIN

Skót dal

Holló száll hollótársához; hollóra holló rákárog:

— Holló, ki mondja meg nekünk, ebédre máma hol lelünk?

Hollónak holló válaszol:

— Ma jóllakunk, ne félj, ma jól: túl tóparton és rekettyén nyugszik egy árva, holt legény.

Mért halt meg s ki volt gyilkosa, nem tudja más, csak hű lova, vagy tarka sólyma még talán, s egy ringó léptű, csalfa lány.

Lován a gyilkos vágtat már, sólyma is messze, messze száll, csak az a csalfa várja még élőként halott kedvesét.

(Rácz Olivér fordításai)

Visszhang

Ha vad üvölt a rengetegben, vagy kürt rivali, vagy menny dörög, vagy szép lány dalol hűs berekben; minden hangra ég s föld között, mely légkörünkön áthatol, te válaszolsz.

Ha bércek zengnek bősz viharban, zúgó patak szirtet ha ver, ha hegyipásztor hangja harsan, költő, a te hangod felel.

Csak hozzád nem szólnak soha: te mostoha.

Az arany és a kard

— Minden az enyém! — szól az arany.

— Minden az enyém! — így a kard.

— Megveszek mindent! — szól az arany.

— Elveszek mindent! — igy a kard.