Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Veres Jánossal)

a vizsgálatra. Szigorúan, de szeretettel bucsmolta a sematikus verseimet, a Fáklyában megjelent riporjaimat viszont dicsérte, s arra biztatott, hogy ne hagyjak fel a riportírással ...

# Fábry, az irodalomkritikus; Fábry, az antifasizmus teoretikusa; Fábry, a közíró — leggyakrabban e címkék valamelyikével szokták illetni őt. Te hogyan és miben határoznád meg az igazi arcát?

— Én nem tudom benne különválasztani az irodalomkritikust, az antifasiszta harcost és a közírót, annyira összetartoznak nála ezek. És mindhárom műfajban sikerült kimagaslót alkotnia ... Azokkal sem tarthatok, akik szerint Fábry Irodalomkritikai és esztétikai ítéletei olykor megbízhatatlanok, s azzal érvelnek, hogy lényegében ő volt önmaga legszigorúbb kritikusa, amikor szüntelenül korrigálta előző ítéleteit. Fábry ugyanis annyira nem sterilnek, tehát a teljes élethez annyira kapcsolódónak tekintette és követelte az irodalmat, hogy mindig az adott mű közösségi (tehát: társadalmi) és gyakorlati hasznát tartotta elsődlegesnek. És az nagyon fontos szemponit, hogy egy adott percben egy adott mű hogyan hat és mi a haszna a közösség felé. Páskándi azt írja Adyról, hogy ő volt az időszerűség-literatúra magyar mércéje. S jól tudjuk, mit jelentett életműve és példája Fábry számára. Lényegében tehát nem tudnám és nem is tartanám helyesnek fölülbírálni irodalomkritikai munkásságát. Nagy szolgálatot tett irodalmunknak, s akárhogy is vesszük, letagadhatatlanok és eléggé sohasem megtoecsülhetőeik az érdemei. Emlékezz csak vissza a Kevesebb verset, több költészetet című tanulmányára.

# Igen, lényegében három írásával, a jnost említettel, a Rés poeticával meg A novella kérdőjeleivel máig is érvényesen és mérvadóan meghatározta az egész irodalomkritikánkat és írói szemléletünket. Mégis van olyan érzésem, hogy azt a gazdag, forradalminak bátran nevezhető szellemi-erkölcsi örökséget, amit Fábry hagyott fánk, máig sem tudtuk eléggé közkinccsé tenni. Sőt, mintha irodalomkritikai gondolkodásunkban sem biztosítanánk neki az őt megillető helyet. Mi erről a véleményed? Mit kellene tennünk annak érdekében, hogy Fábry nemcsak jelszavainkban, leltári számadásainkban és futólagos hivatkozásainkban legyen jelen közgondolkodásunkban, a szlovákiai magyarság életében?

— Azzal, hogy Stószon végre megnyílt az emlékszobája és a temetőben áll a mellszobra, korántsem törlesztettük azt, amivel Fábrynak adósai vagyunk. És úgy tűnik, magunktól is megtagadjuk azt, amit fölkínált nekünk. Sokan azt hiszik, hogy az emlékszobával meg a mellszoborral és az évfordulós Fábry-vetélkedőkkel mindent elintéztünk körülötte. Mondanom sem kell, mekkorát tévednek ezek az emberek. Fábryval állandóan foglalkoznunk kell. A CSEMADOK Központi Bizottsága mellett alakulhatna például egy állandó Fábry-bizottság, amelynek az életmű rendszeres és alapos föltárása, értékelése és közkinccsé tétele lenne a föladata. A legfontosabb műveit kötelező olvasmánnyá tehetnénk a középiskolákban, gimnáziumokban is. Mert így félő, hogy csakhamar szoborrá merevedik előttünk, ami ugye nem valami bíztató jelenség .. .

® Ogy vélem, Fábry kapcsán elmondhatjuk, hogy más esetekben is leiéggé pazarlóan, tékozlóan bánunk közvetlen szellemi-kulturális örökségünkkel. Hogy csak \a közelmúltból vegyek két példát: Forbáth Imre vagy Szabó Gyula halála után is csak alig-alig tettünk valamit kettőjük megőrzéséért. Ugyanez vonatkozik az első köztársaságbeli magyar irodalmi, színházi, társadalomtudományi vagy képzőművészeti hagyományainkra, s érvényes akkor is, ha a régebbi korokba tekintünk vissza ... Mit föltételez szerinted a helyes hagyományszemlélet?

— Elsősorban hagyományismeretet. Egészen a régmúltig visszanyúlva minden írót, költőt, színészt, képzőművészet, tudóst számba kellene vennünk, akinek csak egy kis köze is volt a mi vidékeinkhez. Sok-sok nevet sorolhatnék föl Otrokocsi Fóris Ferenc- től Darvas Jánosig, Hatvani Istvántól Putra Edéig, Szepsi Csombortól Tichy Kálmánig. Be kellene cserkésznünk Szlovákiát ilyen szempontból a legnyugatibb pontjától a leg keletebbikig, ám nemcsak lexikálisán, hanem szöveggyűjtemények, kismonográfiák formájában is. Vagy: megemlítetted Szabó Gyula nevét, hadd térjek hát vissza őhozzá. Amiként van Czóbel Múzeum Szentendrén, van Szőnyi Múzeum Zebegényben, s az utóbbi helyen nyaranta rendszerint festőtábor is nyílik, miért ne lehetne Losoncon egy állandó Szabó Gyula Múzeum? Nyaranként esetleg egy, a nevét viselő festőtábort is nyithatnánk