Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Fábry Zoltán kapcsolata Földes Sándorral

CSANDA SÁNDOR

Fábry Zoltán kapcsolata Földes Sándorra

Földes Sándor (1895—1968) — a két háború közti szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb költője volt. Verseskötetei: Emberország (1922), Tömeg (1923), Némák Indulója (1935), elbeszélésgyűjteménye: Én öltelek meg? (1926), egyfelvonásosai: 0j játékok, új színpadra (1926). Számos, a levelezésben is említett műve nem jelent meg nyomtatásban. Fábry eszmei-politikai fejlődésére Földes volt legerősebb hatással. így ír erről e sorok írójához címzett levelében: „Földes Sándor. Az arányok és perspektívák eltolódása onnan adódik, hogy Földes volt a nálam messzebb-látó és engem vezető (a levelei mutatnák, hogy az átváltást lényegében neki köszönhetem). Ö vitt a kommunizmusba és ennek köszönő hálája volt aztán felmagasztosítása. Ez a neofita buzgalma! Viszont érdemes volna verseivel foglalkozni.” (1965. 1 13.). Fábry Földeshez mintegy 200 levelet írt, de ezek megsemmisültek. A Fábry hagyatékban Földes Sándornak közel 100, 1931 előtt kelt levele található, nehezen olvasható kézírásban. [Földes műveivel részletesebben Első nemzedék című könyvemben foglalkoztam.)

A Fábryhoz írt első Földes-levél 1923. április 7-én kelt, s még magázzák egymást. Földes két addig megjelent verseskönyvét küldi bírálatra, s későbbi leveleiben is gyakori öngúnnyel jegyzi meg: „magam sem tartom őket sokra, inkább leszámolás önma- gammal s egynéhány szubjektív érzésemmel — a másodikat tartom tulajdonképpen előkészületnek az elindulásomhoz. Ügy gondolom, a Kassai Naplónál sem írt még senki e könyvekről, szigorú szavait bármelyik lapban őszinte örömmel fogom olvasni”. Rövidesen igen bensőséges barátság és kölcsönös olvasmánycsere alakult ki közöttük: Fábry főként német szépirodalmat, Földes pedig marxista könyveket küldött barátjának, valószínűleg ezek voltak a stószi író első kommunista olvasmányai. Fábry nemsokára a „lángszavú” Földest tartotta a kor legnagyobb magyar költőjének, és Földes leveleiből számos gondolatot, véleményt is átvett saját esszéibe. A komáromi kommunista pártfunkcionárius ösztönözte Fábryt arra, hogy felülvizsgálja és meghaladja a régebbi keresztényi humanista és a nemzeti szomorúsággal telt „emberirodalom” kritériumait. Földestől vette át Fábry azt a gondolatot, hogy az irodalomnál fontosabb a tett, a valóság forradalmi megváltoztatása. Már harmadik levelében így bíztatja Fábryt: „És várom az alarmot: tollat letenni és cselekedni. Hiszem, hogy most minden irányból jövő tett egy célt szolgál: a helybeli energiák felduzzadtak, fő az indító lökés. A többi a mi dolgunk!” (1923. okt. 24.)

Amikor Fábry cikkeit — egyre fokozódó balratolódása miatt — nem közölték a Prágai Magyar Hírlapban, Földes így vigasztalja: „Mindig örülök, ha a nyáj kirúg magából egy nem odavalót, legalább többen lesznek az emberek. A csordától elvert bika lázad és jól teszi: a fiatalság kötelessége a lázadás... Hogy az ember önmagára ébredjen, feltétlenül szükséges, hogy egyszer jól fejbekólintsák”. (1924. I. 1.) Ugyanezt a gondolatot Fábry Tamás Mihály híres novellájáról fSzép Angéla háza) írva így hasznosítja: „Mindig öröm, ha a nyáj kirúgja a közéjük nem tartozót, és öröm látni, hogy ez a rúgás embert ébreszt, aki magára eszmél.” (A Reggel, 1927.) Ugyanitt Fábry, Földeshez hasonlóan hangsúlyozza azt a gondolatot is, hogy az irodalomnak elsősorban nem művészi, hanem politikai célja van: „Korlátolt Korláthok ellen küzdeni a mai irodalom egyik fő célja. Ez az, ami irodalmi lényeg, irodalomnál több.”

Földes és Fábry rendkívüli egyetértéssel ítélték meg a húszas években a szlovákiai magyar irodalom egyes íróit és szervezeteit. Legtöbbet Mécs Lászlóval és Győry Dezső-