Irodalmi Szemle, 1977

1977/10 - ÉLŐ MÚLT - Bél Mátyás: Zemplén megye leírása

rutének és magyarok vegyesen. Földesuruk részben Sennyei báró, részben más nemes férfiak. A helység határa egy kis részen száraz, de földje homokos és haszontalan.

44. Leányvár.86 Mindössze három vagy négy házacska a Tisza partján. Az említett Sennyei báróknak birtoka. Nyilvános révje miatt ismerik. Agárdtól fél mérföldnyire délre, alkalmatlan helyen fekszik. [Határának] egyik része nyílt, a másik erdős és bokros. Nem mentes a mocsaraktól, sem a vizenyős részektől. Könnyebb észrevenni, mint megközelíteni.

45.—46. Nagy és Kis Czigánd.87 A két falu a Tisza partján fekszik. Távolságuk Leányvártól nyugat felé több mint egy mérföld. Helyük annyira félreeső, hogy nehezen lehet odajutni. A hozzájuk vezető utat mélyen magukba záró erdők és mocsarak erősen megnehezítik. A folyó partját hosszasan erdők szegélyezik. [Határuknak] többi részét pedig a mocsarak fogják körül. A Tisza áradásai meg az előbbi mocsarak, időnként a két falut olyannyira körülzárják, hogy az utazónak sehol sem nyílik út. A falu [határának] további részei ugyan nyíltabb és magasabb fekvésű területek, de az áradásoknak annyira ki vannak téve, hogy a házak helyei alig menekülnek meg a vizektől. Ez a két falu egymáshoz oly közel fekszik, hogy őket egyéb, mint egy völgyhöz hasonlító köz- büleső kis földhajlat nem különíti, nem választja el. Mindkét faluban magyarok laknak. Ügy a Kis mint a Nagy Czigánd szomszédainál valamivel népesebb. Lakói mégis annyira szegények, hogy nehezen tudnak helyben maradni. Bizony mi magunk is csodáljuk őket. A szabadságot és a földet nagyon szerető magyar nép még ezen a haszontalan, [101] ezen a durva helyen is képes lakni. Hiszen itt a gyakori áradások miatt a szántók, a rétek és a legelők nincsenek biztonságban. Továbbá az emberek és állatok összes nyomasztó és megrázó életkörülménye és a Tisza gyakori áradása az ittlakókat minden haladó társaságától megfosztja. E hely hátrányos voltának okát abban látom, hogy a nyomorgó lakosok — akiket korunk ügyei, bajai sújtanak — vállalva az elzártságot és éhezést inkább rejtőzködnek e nyomasztó helyen, mert ezáltal a katonaság átvonulásaitól és fosztogatásaitól biztonságban maradhatnak. Hiszen — ha csak arra nem kényszerítik — hozzájuk menni senki nem kíván. így a szegények — még a jobb határ áldásaitól megfosztva is — békességben és nyugalomban élnek. Földesuraik például a Sennyei, Vétsey családok, Vay László, Ibrányi és Pongrácz bárók és mások. Az ő érdemük és művük a megyei töltés létrehozása a Tisza felől. A megvalósított töltés a Tisza gyakori nyugtalankodásainak ellenáll. Továbbá, mivel a mindennapi kenyér előteremtése a helybeli nehézségek miatt saját földjükön nem lehetséges, a Tisza másik oldalán az aratási munkákban vesznek részt. A gabona betakarításával és kinyomtatásával annyit megszereznek, amennyi az élet fenntartásához a nehéz időkben szükséges.

47. (46.) Kárad.88 Hasonlóan rosszak az utai. Ugyanazon a parton egy mérfölddel lejjebb fekszik. Azonban annyira közel van a Tiszához, hogy semmiféle töltéssel nem lehet elérni, hogy a falut el ne mossa. Ez a falu semmivel sem nagyobb Nagy Czigándnál. Mindazt amit az ottani nehézségekről, a nyomasztó körülményekről, a földművelés és megélhetés akadályairól elmondtunk, mindazt ez a nyomorult falu is salját sorsán bőven tapasztalja. Határát bizony keleten és nyugaton nem kevésbé sűrű erdő fogja körül. Délen a Tisza, északon pedig a roppant mocsár méri rá a csapásait. Amíg a [két] Czigándon némi szerény földművelésre van lehetőség, itt egyáltalán nincs rá mód. Őszi vetésekre ne gondolj egyáltalán. Ámbár tavasszal a vizek elapadnak és saját medrükbe visszatérnek, a vetéssel csupán állandó félelem mellett lehet kísérletezni. Végül még az áradások is a vetéseket minden remény ellenére letarolhatják. Mivel itt a saját földjükön nem tehetik, másutt keresnek földművelési lehetőségeket. Szabolcs területen a Tiszán túl némi szerény szántóföldek igen hasznosak részükre. Ezeket megművelve, nem kevés terményre tesznek szert. Innen telik a közadókra, egy vagy két igásmarhára, négy meg hatfogatú szekérre. Kis számuk ellenére nyaranként mégis oly sokan mennek közülük idegen területre aratni, vagy a tokaji szőlőbe dolgozni, melytől két mérföldnyire vannak. Ilyenképpen kézimunkák segítségével tartják fel nyomorult életüket. Közben