Irodalmi Szemle, 1977
1977/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Ág Tibor: Népzenei gyűjtés Kelet-Szlovákia magyar falvaiban
kezdetű népdal akkor jött divatba. 1965-ben Nagymegyeren iskolás lányok egymástól tanulták meg a „Szégyenbe esett lány” balladájának egy változatát. Régi stílusú dallamok ilyen terjedését azonban sehol sem tapasztaltam. Huszonöt éves népdalgyűjtő munkám során Kelet-Szlovákia népzenéjét is kutattam, 24 községben végeztem gyűjtést. A helyszíni gyűjtésekkel párhuzamosan, az eddig publikált népzenei anyagot is részletesen áttanulmányoztam. Ennek tanulságai azt bizonyítják, hogy a többi tájegységhez viszonyítva ezen a vidéken aránylag kevesen és keveset gyűjtöttek. Bartók Béla 1924-ben kiadott könyvében, a kötet végén található 2. számú táblázat a gyűjtés területi megoszlását és a gyűjtött népdalok számát tünteti fel. A mai Kelet-Szlovákia területére eső községek közül ebben csak egy szerepel, éspedig Boly, ahol Kodály Zoltán jegyzett fel 5 népdalt. Ebből 2 az új stílust, 2 a vegyes osztályt képviseli, 1 dal pedig az egyéb dallamok között szerepel.2 Azt, hogy melyek ezek a dallamok, sajnos nem tudtam megállapítani, mert a példatárban ezek nem találhatók. A Vargyas Lajos által szerkesztett példatárban, amelyet Kodály Zoltán: A magyar népzene című tanulmányának későbbi kiadásához szerkesztett, 495 népdalt tartalmaz. Sajnos, itt sem találtam erről a vidékről gyűjtött népdalt. Sőt a Magyar Népzene Tára 1. kötetében is, amely 1161 dallamot tartalmaz, csak 2 gyermekjátékdal képviseli ezt a vidéket.3 A további kötetek közül csak az V.-ben szerepel 2 sirató töredék. Az eddig végzett népdalgyűjtés eredményei azt bizonyítják, hogy az új stílusú népdalok különböző típusai egyformán megtalálhatók minden tájegységben. A régi stílusú dallamok, valamint a szokásokkal kapcsolatos, szertartásos dallamoknál már megfigyelhetünk bizonyos eltéréseket, táji jellegzetességeket. A régi stílusú népdalok táji jellegzetességei szerint Bartók Béla négy nagy zenei dialektus-területet határozott meg: I. a dunántúli, II. a felsőmagyarországi és a Dunától, Tiszától északra eső területek, III. a tiszavidéki vagy nagyalföldi és IV. az erdélyi terület. A csehszlovákiai magyarság népzenéje tehát a II. dialektus-területhez tartozik. „Ezt az immár klasszikussá vált felosztást azóta is használja a népzenekutatás, s jóllehet számos vonatkozásban új, módosított eredményeket mutatott föl, új dialektusok felvázolására eddig nem vállalkozott senki.”4 A csehszlovákiai magyarság népzenéjében is találunk tájegységenként bizonyos eltéréseket. Pl. a zoborvidéki régi dallamok legnagyobb részét más vidékeken nem ismerik. A csallóközi dudanóták egyes típusai sincsenek rokonságban az ipoly-vidéki dudanótákkal. A Gömörben oly elterjedt „Vidróckť’-dallamot a kelet-szlovákiai lakosság nem ismeri. A Kassától keletre fekvő magyarlakta vidék népzenéje azonban elég egységes stílusjegyeket mutat. Népzenei anyaguk régi stílusú rétege, valamint előadási stílusuk is annyira egyezik, hogy nem lenne célszerű kistáji egységekben foglalkozni velük. Ennek a területnek földrajzi viszonyai valamint közlekedési elzártsága miatt až itt élő magyarság anyagi, társadalmi és szellemi kultúrájában számos archaikus vonást őrzött meg. Az ezen a vidéken gyűjtött népdalokból ebben az írásomban csak az 1952—1967 között gyűjtött anyagot elemzem, mert az 1967 után gyűjtött anyag nem áll rendelkezésemre. Nézzük meg, mit mutat a régi gyűjtésemből származó 340 dallam rendszerezésének statisztikája. A dallamok túlnyomó többsége négysoros strófikus szerkezetű, s csak jelentéktelen töredéke ütempáros. Régi stílusú dallam 94 27,6 % Oj stílusú dallam 186 54,7 % Vegyes osztályba tartozó 60 17,7 % Strófikus dallam 328 Ütempáros dallam 12 Ez a számarány arra utal, hogy a gyermekkor dallamanyagát kevésbé kutattam. A népdalstílusok szerinti osztályozás — csakúgy mint a többi tájegységek hagyományában — itt is több mint 50 ,%-ban új stílusú népdal. A régi stílus aránylag magas száma nem azt jelenti, hogy ezek a ma élő népzenében a felszínen találhatók. Csak a céltudatos gyűjtés, a rákérdezés során, sokszor az énekesek emlékezetének mélyéből kerültek elő. A vizsgált népzenei anyag számszerinti megoszlása a következő:
