Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - NAPLÓ - Csanda Sándor: Andrej Plávka 70 éves

erről a Sóvárgó szerelmesben: „Költői bemutatkozásom óta jó sok esztendő múlt már el, s ha időnként írtam is egy-egy költeményt, mégsem sikerült ösz- szeállítanom olyan egységes verseskötetet, mely a kor költészetét jelentősebben gyarapította volna. Állandóan kísérleteztem, kerestem a gordiuszi csomót, megpróbáltam a magam módján megoldani, de nem sikerült. A költészethez egyre visszatértem, akár egy régi szeretőhöz, s mindig más és más módon kerestem a szépet, de mintha még mindig nem találtam volna el a helyes hangot, melyre rezonálna és a szívét egészen kitárná előttem. Elmerültem a poétika s az akkor érkező szürrealizmus tanulmányozásában, tüzetesen foglalkoztam André Bretonal, Paul Elaurd-al, Teigével és Nezvallal, később pedig a mi fiatal szürrealistáinkkal, akiknek első versei ekkor tünedeztek fel az irodalmi folyóiratokban. Ezekben az években részben az én verseimre is hatottak. Némelyikének aztán helyet adtam második verskötetemben, amit később adtam ki Besztercebányán.” (436. o.).

Plávka műveinek javát megtaláljuk magyar fordításban is: válogatott verseit Farkas Jenő fordította le 1962-ben, Liptói pásztorsíp címmel, elbeszéléskötete Heten, önéletrajzi regényének első része pedig Sóvárgó szerelmes címmel jelent meg. Szépprózájából magasan kiemelkedik a Sóvárgó szerelmes, amely nem csupán egy népi származású szlovák költő életrajza 1945-ig, hanem egy egész nemzedéké, sőt részben a szlovák nemzet regénye is. Regényessé teszik a szépen beleszőtt szerelmes epizódok, a művészek bohém életmódjának leírása, hitelessé pedig a szülőföld, a népszokások, a liptói tímár-apa és anya, a barátok jellemzése. A műben számos kortársát és munkatársát is hűen ábrázolja, így pl. Andrej Kostolnýt, Andrej Mrázt, magyar, szlovák, cseh tanárait és másokat. Mint általában az íróknak, Plávkának is a gyermek- és ifjúkorát bemutató fejezetek (az alapvető élmények bemutatása) sikerülnek a legjobban. A néprajzi jellegű fejezetek Duba Gyula hasonló írásaira emlékeztetnek, s egy úttal e kétféle leírásból meghatározható a régi szlovák és a magyar falu életének hasonlósága és különbsége is.

Az író pályája csúcsára a felszabadulás után jutott el. Szónoki hatású, antifasiszta költeményeket írt már Besztercebányán, a Felkelés idején, s ezeket népgyűléseken és a rádióban is elszavalta. Az Ének a hősről című forradalmi versének ritmusa és egyes kifejezései Petőfire emlékeztetnek:

„Rabok többé nem leszünk már — apa, fiú, rajta hát, űzd a germánt, ne borítsák sírhantok e szép hazát.”

(Farkas Jenő fordítása)

Hetvenedik születésnapján további töretlen alkotókedvet és hosszú életet kívánunk a kiváló szlovák költőnek, írónak és irodalomszervezőnek.

Csanda Sándor