Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom

az életerő« — mondja, miközben Márton magaviselete semmiben sem váltó • zott), de ott, ahol miliőrajzolásra kerül sor, oly lendületes, eleven tud lenni ez a stílus, hogy a ditirambikus sorok szinte versbe csapnak át.” (Nyugat, 1928. évf. II. k. 490. o.)

Illyés egyokri kritikáit olvasva úgy érezzük, hogy őszinteségéért, szemnyitó objektivitásáért ma is hálásak lehetünk és találó elemzéseit, meglátásait épülő irodalomtörténetírásunkban is hasznosíthatjuk. Őszintesége és tárgyilagossága a Fábryval való kapcsolatában is megmutatkozik. Ez a kapcsolat szintén a két világháború között, a Nyugat, Az Ot és a Magyar Nap fennállása idején alakult ki, és akkor az Oroszország című könyvet recenzáló és belőle szemelvényeket is közlő Fábry részéről aktívabb volt. Fábryról szóló Illyés-írást csak 1963- ból ismerünk. Az Élet és Irodalomban publikált Az oltárőrző című tisztelgő méltatás ez, amelyben Illyés rendkívüli megbecsüléssel adózik Fábry páratlan erkölcsi példaadása iránt, de — tárgyilagosságához híven — a kritikai túlzásai iránti ellenérzéseit sem hallgatja el: „Fábry Zoltánt nem tudom követni minden útján... Forrón dicsért íróinak zömétől jó, ha föllangyulok... íróeszményeinek jó része nekem nem eszményem ... Kevés mégis a kortárs író, aki elé kisebb megilletődöttséggel állnék oda, hogy . .. működésére dicsérő beszédet mondjak.” (Lásd: Iránytűvel, II. kötet, 409. o.)

Bácskái Béla: Forradalom (vegyes technika, 1972)