Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Ady Endre Nagyváradon
Friedman Erzsiké, Ady zilahi osztálytársának testvére volt az első szerelme. Ahogy később Zsóka elmondotta, Ady neki mutatta meg először a később nyomtatásban is megjelent első versét, Kossuth halálának évfordulóján címmel. A Kossuth-ódát Ady kedvenc tanára, Kincs Gyula jelentette meg a Szilágy című lapban. Ady itt Váradon értesült egykori szerelmének férjhezmeneteléről. A régi érzések tolulnak fel emlékezetében és megírja Zsóka búcsúztatását: Maga férjhez megy, édes, kicsi Zsóka, Mást fog ölelni, másé lesz a csókja ... Öh legyen boldog majd avval a mással, Ölelje magát olyan forrón vággyal, Ahogy én egykor átölelni vágytam, Szerelem-éhes, boldog, ifjú vágyban ... Haljon el most már minden emlék, nóta, Feledjünk mindent: menyasszony a Zsóka. Szerelmi érzései azonban nemcsak a múltból táplálkoztak, mert itt Váradon ismerkedik meg igazi múzsájával, a Párizsban élő Diósi Ödönné Brüll Adéllal. A véletlen ismeretség majd egy évtizedre szóló szerelmi kapcsolattá formálódik, és döntően határozza meg Ady további életútját. Léda látogatóban járt barátnőjénél, Fehér Dezső feleségénél. A Nagyváradi Napló főszerkesztőjének Kőrös parti lakásán találkozott a fiatal újságíróval. Az első benyomásokról Léda így vall: „A szemei tűntek fel először nekem ... sose láttam ilyen szemeket, a tekintete, amelyet le nem vett, rólam nyugtalanított, és amikor elmentem Fehér Dezsőéktől Ady tekintete rajtam maradt.” Azonban a költőre is varázslatos hatást tett Léda elbűvölő két szeme, és az Add nekem a szemeidet című verssel megszületett a Léda ciklus első darabja: Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. És este már együtt vacsoráznak a Royal kávéházban Fehérekkel. Hiába várta őt ettől kezdve Szűts Dezső és Halász Lajos, a triumvirátus felbomlott. Ady nem mozdult az idegen szépasszony mellől. Sőt, hazaviszi Érmindszentre, megmutatja néki szülőfaluját. E látogatás emlékeiből fakadt Adynak a Séta bölcsőhelyem körül című verse: Ez itt a Bence, látod-e? Szelíd, széles domb s méla lanka ... Ez itt az Er, a mi folyónk, Ös dicsőségű Kraszna-árok ... Asszonyom, tépjek-e neked Medréből egy-két holt virágot? Léda Párizsba hívja Adyt. A világváros csodás fényeit ecseteli a költő előtt, aki bámuló szemmel figyeli a „mondén asszonyt”. „Holnapután elutazom — idézi Dutka Ákos — Párizsba megyek. Ott dobog igazán a világ szíve. Jöjjön utánam! Ady nem válaszolt. Nem tudott szavakat találni, csak megfogta és megszorította forrón, hosszan Léda kezét.” Harmadnap Léda valóban elutazott. Ady lelki egyensúlyát vesztette. Csak vergődött Balogh néni albérleti szobájában. Napokig be se ment a szerkesztőségbe. Aztán amikor Fehér Dezső üzent érte, közölte vele, hogy Pestre utazik. A főszerkesztő, értve a költő nyelvén, így válaszolt: „Maga, fiam, Párizsba akar menni, nem Pestre.” És Ady érzéseinek vajúdásából megszületett a Léda ciklus legszebb verse, A könnyek asszonya. Bús arcát érzem szívemen A könnyek asszonyának ... Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben,
