Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Ady Endre Nagyváradon
SZÉNÄSSY ZOLTÁN Ady Endre Nagyváradon Utazni, látni, tapasztalni, Ady lábnyomait keresni hajtott a vágy a Kárpátok felé, bejárni Erdélyt, Nagyvárad az első város, mely elém hozza e szűkebb pátria üzenetét, a Békás szorostól a Kőrösök vidékéig. Bihar megye, vagy ahogy a nép nevezi, Bihar- ország, székhelye Nagyvárad — Erdély kapuja. Ezt a bihari síkságot jól ismerjük történelmünkből. Híres hajdúfészek volt. A város eszembe juttatja László király emlékét, de ez a táj adta Arany János tollára Toldi Miklóst és hősi tetteit is. Minden időben jelentős erősség állt a Kőrös mentén. Már a rómaiak korában a dáciai határon castrum [katonai tábor) állott. Ugyanígy volt a középkor folyamán, amikor Várad Magyarországnak és Erdélynek a török támadások elleni védőbástyája, volt Ez a város nevelte és indította harcba a két híres hitvitázót, Pázmány Pétert és Alvinczi Pétert, a katolikus és a protestáns eszmék vezérszónokait. Itt született és alkotott a magyar népszínmű megteremtője, Szigligeti Ede, akinek szobra az Állami Színház előtt áll. De ehhez a városhoz kapcsolódik a tanárköltő, Juhász Gyula emléke is, Innen viszi magával a. fájdalmas és reménytelen szerelem emlékét Ságvári Anna, az örök Anna iránt. És itt találom Ady szellemét is, akinek életében sorsdöntő szerepet játszott a Kőrös-menti metropolis. Nevezték ezt a várost még sokféleképpen: Pece-parti Párizs, Kőrös-parti Athén, vagy a Kossuth adományozta magyar Birmingham. Ady a Vér városának nevezte el, „hol Szent László óta emberek és fajták nagyon összevissza ölelkeztek”. A Vér városa című regénytöredékében a hold sejtelmes fényeit vetíti kedves városára: „... mégis augusztusban a legszebb, éjszakánként, a fényes Hold segedelmével a Táborhegy tetejéről nézve ,.. s a régi falakra a Hold emlékezőn bámul. —. Ezért olyan ez a város... holdas augusztusi éjszakákon, mint egy régi kalifa nyári álma. Egy-egy része nagyon új és fényes és fehér, de ódon szögletei ragyognak a Hold alatt.” Dutka Ákos, Ady barátja, így rajzolja meg. Várad panorámáját: „Ogy ült ez a város Erdély nyugati ablakában, hátával a bihari havasoknak fordulva, mint egy franciásan bájos, könnyelmű, de szemtelenül tehetséges, daloló sanzonéit, két lázas remegő karját kinyújtva a Sárrét, a Berettyó-völgy zsíros káptalani földjei felé.” Bölöni György Nagyvárad kultúrtörténeti jelentőségét emeli ki és a múzsák otthonának, Olimposznak nevezi: „Nagyvárad volt a századeleji irodalomban a »Nyugat« mellett legszámottevőbb irodalmi csoportosulás, A Holnap hazája is. A város adott írókat, költőket, újságírókat, politikusokat, közéleti férfiakat, akik közül aztán sokan országos nevű emberekké lettek. A magyar közéletnek szellemi bölcsője volt ez a város, egy kis Olimposz, istenek nélkül, de emberekkel.” Ady 1899. december 29-én érkezett ide. A költő élete Erdély területén egy háromszöggel behatárolható. Érmindszent, Nagyvárad és Csúcsa. 1900-tól 1916-ig, tehát amíg el nem hagyja szűkebb pátriáját, Várad valóságos fókusza volt életútjának. Debrecenből, ahol a Reggeli Ojságnál volt szerkesztő, írja a Kiváncsi néven ismert hódolójának: .......Debrecenből Kassára, Váradra, Pestre. A Budapesti Naplóhoz é s a Héthez szándékozom menni. Kiss József nagyon rokonszenvezik poézisemmel.” Végül is Nagyváradra ment. Azaz nem ment, hanem vitték. Laszkyné, a váradi Szabadság főszerkesztője szimatolta ki a tehetséges debreceni újságíró süvölvényt. Át is küldi Pásztor Bélát a szomszédba, aki aztán Ady Ígéretével jött vissza. A Szabadság kormánypárti, a Tiszák lapja volt. Adynak túl sok önállóságra még nem volt lehetősége, hisz ebben az évben jelent meg első verseskötete Debrecenben, melyhez Ábrányi Emil irt előszót. És kinek is ajánlhatta volna Ady az első kötetét, mint az Édesnek, imádott szülőjének: „Édes anyámnaik, hálám és tiszteletem jeléül!” Ekkor érkezik Vá
