Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - LÁTÓHATÁR - Kulijev, Kajszin: Hegyekből jöttem, Mesterek (versek)
KAJSZIN KULIJEV Hegyekből jöttem, hol burán és hóvihar az egyetlen lakó, porold le rólam, Marzi-dzsán, látod, a köpenyem csupa hó. Hegyekből jöttem, hol burán kavarog, hóvihar szakad, ahol az Elbrusz mint fehér Csabán pásztorai havas nyájakat. Hegyekből jöttem, magasok közül szakadék-völgyekig, hegyekből jöttem, hol sasok saját fészküket lelik. Jöttem jégsíkos hegytetőn, hol szélvihar kutat, a szívem volt csak vezetőm, hisz nem voltak utak. Három nap s három éjjelen hajtottam szét ködöt, Mi történt volna énvelem, ha nem hozzád jövök? Vihar vitt hozzád engem is, vakító és mohó. Fogadj be, látod, melegíts, köpenyem csupa hó. A mestereknek élete se más, mint a többié, gyűlik és elpereg, mert ámulás után az elmúlás int, haj, szegény mesterek, hej, boldog mesterek! Mesterek Hegyekből jöttem
