Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - Ady Endre: Földrengés előtt (vers)
Oly kor tanúi voltunk száz év múlva is bámulva néznek vissza rá és érthető lesz a forradalom varázsa a mi halálunk és a rádiós zsonglőrök játéka Bede Anna fordítása ADY ENDRE Földrengés előtt Testvéreim, reánk most az Időből Vészes csodák, gyönyörű napok hullnak. Emeljétek föl az arcotokat, Most, most, mikor a bajok sokasulnak. Ingnak a házak, menjünk az utcára, Ott zúg a Sors, s táncos vér-jelek intnek. Amink van, vigyük az utcára ki: A rongyainkat és a sebeinket. A rongyainkat és a sebeinket, Bús szemeink évezred-törte fényét, Kemény ökleinket, igazunk, hitünk, Forró, varas szánk bosszúlihegését. Karddal, korbáccsal, ónnal, lópatával, Nyög, reng a Föld, rosszabbul nem lehet, Ha jönnek, álljunk, most végre megálljunk. Nekünk semmink sincs, hátunkon a házunk. Reng a föld és vadul ölet úr had. Rengjen a Föld s a dölyfös had ölessen. És mégis más lesz a magyar világ, Az utcákon már a Jövendő lebben. Testvéreim, megmart, szegény szivünket Rakjuk rá izzadt, büszke homlokunkra, Vagy bércet szül, vagy mély sírt most a Föld: Földrengés lesz, legyen talpon az utca. Népszava, 1908. október 4.
